Volt már Lenin tér, jelenleg December 8. tér. A tarjániaknak akkor is csak Vásártér marad a mindennapok nyelvhasználatában. / Jellemző hogy nálunk sok mindennek más a neve a köznyelvben, mint hivatalos megnevezésként/
fekete-fehérben
színesben a 60-as évek elején
háttérben a Derkovits lakótelep, amit mindenki “Rokkant”- nak hív
Lenin térként a Szovjet Hősi emlékművel
December 8. tér az ’56-os sortűz emlékére
Szocreál a megyeháza falán.
Mármint a gomba, amiről ezek a képek készültek.
Egy őskori benzinkút reklám
Ha Matuska, akkor viadukt, ha viadukt akkor Matuska. Teljesen összetartozik a név és az építmény. Most egy viaduktról lesz szó, de nem a biatorbágyiról, hanem egy közelebbiről, egy mára már láthatatlan viaduktról.
A somlyói viadukt a múlt század elején.
A Teréz tárókból hordták ezen keresztül a szenet a Zagyva rakodóra keskeny nyomtávú vasúton. A tárók kimerülésével a híd feleslegessé vált, elkezdték meddővel feltölteni a völgyet , amit átívelt. A feltöltés olyan jól sikerült, hogy a híd- ha minden igaz- ott van alatta, ugyanis nem bontották el. Majd egyszer évezrdek múlva érdekes lelet lesz az akkori régészeknek.
Jó szerencsét! Igy köszöntek, köszönnek a bányászok. Van olyan aki ezt ne tudná? A fiatalabbak között biztos. Régen hangos volt tőle a város, és a megye, amig működtek a tárnák. Mára csak valami külszíni fejtés, és egy Múzeum maradt. Salgótarján felemelkedést, és “bukását” is a szén okozta. A 48-as szabadságharc után indult be a szénbányászat a környéken, 1968-ra elhozta a vasutat, ami állítólag a MÁV első vonala volt. A bányászat fejlődése egyre több bányászt igényelt, elkezdődött a betelepülés a faluba a Monarchia majd minden országából, és még azon kívülről is. /Ausztria, Bajorország, Poroszország, Szilézia, Olaszország, Morvaország, Dalmácia, Csehország, Galícia, Szászország/ Az akkor itt dolgozók, lakók kétharmada nem magyar anyanyelvű volt a kezdeteknél ( ennyit a magyarságunkról). Megkezdte működését az Acélárugyár, ami a Salgóbányai, Zagyvarónai bányákra alapozta energia igényét.
Ezeket az előzményeket csak azért írtam ide, mert szégyenszemre csak ma voltam először a város méltón híres Bányamúzeumában / mentségemre legyen szólva, hogy én acélgyári gyerek vagyok, így igazán nincs kötődésem a bányához/. A bányákat a 60-as évek végétől kezdődően folyamatosan bezárták, pedig maradt lennt elég nagymennyiségű jóminőségű barnaszén (Majd egy olajválságnál jól jöhet, vagy ha Paks bezár. Akkor talán megint “Jó szerencsétől” lesz hangos a város).
Név szerint állít emléket a bányákban hősi halált halt bányászoknak az emlékmű.
Aki csak teheti nézze meg a kiállítást, ami tavaly felújításra került. (Igy mehetet végső nyugalomba Zsuzsi a bányaló is) A látogató érdekes tárlatvezetést hallhat egy volt bányásztól. Csoportosan ajánlott látogatni, tűsarkút otthon lehet hagyni !
Hősi emlékmű Karancsberényben /nekem az egyik legszebb amit láttam/
Tegnap előre ittam a medve bőrére, mára megint leszakadt az ég. Tavasz, majdnem májusi eső aranyat ér szokták mondani, de már elég gazdagok vagyunk, igy elállhatna az ég áldás. Szomorú időjárás szomorú hangulatot okoz igy mára megint szomorú képek jutottak 😦
800 szép kerek szám, forintból kevés, gombócból sok. Hogy sok vagy kevés ha kolónia lakásról van szó azt mindenki döntse el maga igy a XXI. század elején. A kolóniákat még az 1800-as évek végén építette a Rima, és a Bánya, hogy a munkahelyhez kösse a munkásokat, akik közül sokan idegen tájakról költöztek be az iparosítás során. Sok nemzedék nőtt fel ezekben a lakásokban, és nőtte ki ezeket a lakásokat, ezzel is serkentve a város növekedését. A kolónia épületeket az évek során komfortosabbá tették, bevezették a vizet egy falikút erejéig, később a gázt. Maradtak a budik az udvar végében, és a vizes salétromos 130 éves falak. Van ahol mára már csak a fal és a tető maradt, a benne lakó cigány családdal. Az épületek közül sok került már lebontásra pl. a híres “kis Amerika”, vagy a cigánydomb putriai. A még jelenleg állók is kiszolgálták már az idejüket, jó lenne minél hamarabb nyugalomba vonultatni őket, de egyenlőre még csak a “vakablakos” házaknak jött el az ideje.
Zagyva rakodó
Hársfa út /a fal mögött laknak/
Ferenc telep
az eredetihez képest nem sok a változás
csak a lakók változtak, a falak örökösek
Vízválasztói “sorházak”
Kőváralja
Végül a modern “kolónia” a Zöldfa út.
Hogy ne rontsam el a vasárnapot, ma semmi “árnyékos” oldal. Délelőtt verőfényes napsütés! A tavasz jön rohamléptekkel, hogy behozza a lemaradását. Sietnie kell, mert -ahogy nálunk mostanság lenni szokott- egy-két hét és itt a nyár.
A napozó légy már tavaszt jelez
Virágzik a virág
Szárad a tapló
Izeg-mozog a hernyó…
…keresi a a virágot…
…de csak a rozsda jut neki…
…és a lapattogzott zöld festék.
Menekülnek már a csigák a begyűjtőktől.
ITT A TAVASZ !!!
Lassan, nagyon lassan itt a tavasz.A melegebb idő beköszöntével a jó háziasszony tavaszi nagytakarítást csinál a lakásban. Portalanít, előveszi a nyári ruhákat, a szekrény mélyére bújtatja a meleg téli öltözeteket, függönyt mos, ablakot pucol.
Salgótarjánban a Város érdekes módját választotta a nagytakarításnak. Malterral pucol, és téglával függönyöz.
Hársfa út
Valamikori Bányagépgyári óvoda
Bányagépgyári kaszinó
Hősök úti szociális(ta) bérlakás (a régi)
Acélgyári út
Zemlinszky út
ez is
ez is
ez is
ez is
ismét Acélgyári út, alul még laktak
Bajcsy-Zsilinszky út
és mind, mind a Zemlinszy úton, a piac és az Apeh környékén
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezek közül a vakablakok közül sok készült még tavaly, idén csak folytatódott a falazás. Egyetlen oka van az ilyen “ablaktisztításnak”: ezekből a kolónia /félkolónia/ lakásokból kiköltöztetésre kerültek a lakók. A tervek szerint lebontásra kerülnek majd ezek a házak, és igy próbálja a Város megakadályozni a jogcím nélküli lakásfoglalásokat. //Az egykor átlagon felüli lakásokban a Bánya, és a Rima dolgozói /tisztviselők -tisztek-/ laktak, de található vakablak volt kaszinón, és magán házon is.//
Hogy ne csak Tarján dicsekedjen vakablakaival, három ipolytarnóci vakablak, mely közül az egyik már “gyárilag” annak
épült 🙂
Ma a tegnapi “kálváriám” után, eszembe jutott egy kép ahol megpróbáltam a közelmúlt állapotát visszaállítani a Meszesen (Szent Imre hegyen) .
Elég üresen áll a szobortalapzat, jó lenne ha sikerülne valami olyan alkotást találni rá, amit minden tarjáni egyformán el tudna fogadni. Például egy Szent Imre szobor jól mutatna a róla elnevezett hegy oldalában.
Még mindig régi képek. Milyen volt, és milyen lett városunk főtere. Az 1900-as évek elején a vasútállomás / ma a pavilonsor van a helyén/
Az első világháború után hősi emlékművet állítottak a térre a Posta elé.
Amit egy új rendszer lecserélt az 1919-es Tanácsköztársaság emlékére.
Ez a szobor 1919 felirattal még most is megtalálható, és ezzel a felirattal ma is vállalható, ha azokra a katonákra gondolunk, akik- habár a Vöröshadsereg kötelékében is-, de megakadályozták, hogy a cseh antant seregek elfoglalják Salgótarjánt. Május 10-én akár meg is lehetne koszorúzni a szobrot.
Amikor még a “faros” busz forgott a téren. A Nyugati-városrész látképe.
Az Állami Áruház. mintha hangulatosabb lett volna a főtér.
A Főtér jelenlegi képét nem kell bemutatnom, mindenki ismeri. Majd a tér felújítása után /2006 végére/ lesz érdemes összehasonlítani a változásokat. Mindenki reméli, hogy a jelenleginél csak jobb lehet, és tényleges közösségi térként fog funkcionálni a város szívében.
Csak úgy 
