1972-ben Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulóján megjelent egy könyv “Salgótarján története” címmel. A könyv utolsó fejezete kapcsolódik a “Salgótarján’60-’70 I. és a Salgótarján ’60-’70 II.” című bejegyzésekhez, talán magyarázat arra, hogy miért alakult ki a város mai képe. Száraz, de érdekes olvasnivaló 30 év távlatából. /A eredeti szövegben nincsenek régi képeslapok a városról./
Jövőre Salgótarján már 90. éve város.
A korszerű urbanizáció úján
A salgótarjáni politikai és állami vezetés hallatlan optimizmusára jellemző, hogy már 1945 májusában a városi képviselőtestület ülésén a Magyar Kommunista Párt Városi Bizottságának küldötte felvázolta a városfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket. Ezeket az irányelveket, mint reális elképzeléseket a későbbiek során az általános városrendezési tervek készítésénél maximálisan figyelembe is vették.
A felszabadulástól a helyi tanácsok megválasztásáig, 1950-ig működő helyi önkormányzati szervek és közigazgatási hatóságok tevékenységében, éppen a tartalmi változások következményeként fellelhetők már a szocialista állami gazdasági szervező, kulturális nevelő funkcióból adódó törekvések.
A tanács létrejötte után e törekvések köre egyre inkább bővült, azonban mivel a tanácsoknak az első időszakban rengeteg nagy fontosságú feladata volt, a rendelkezésre álló anyagi eszközök főként csak a meglévő intézmények működésével és minimális fejlesztésével kapcsolatos igények kielégítését tették lehetővé.
A helyi tanácsoknak azonban már az első választási ciklusban kialakultak a viszonylag hosszútávú – 3-5 éves – várospolitikai elképzelései, olyan elképzelések, melyek az egész városorganizmust átfogó várospolitika kialakítását tartották szükségesnek. Ehhez mindenekelőtt az egységes városrendezési koncepció kialakítására volt szükség. Az egységes stratégia kialakítása során viszont mód nyílott a városrendezés taktikájának kialakítására is: mint az iparfejlesztés iránya, üteme, a lakótelepek kialakításának sorrendje, a közintézmény-hálózat fejlesztésének területi elhelyezése, üteme és hasonlók.
Ma már mindezek a törekvések természetesnek tűnnek, sőt ma már jogilag is szabályozva vannak. A tanácsválasztást követő évtizedben azonban még sem országos gyakorlattá nem alakultak, sem erre vonatkozó jogszabály nem létezett.
A városrendezési tervek készítésére irányuló salgótarjáni törekvéseket – amelyeket mai szemmel is feltétlenül pozitívnak kell értékelnünk – főként az tette indokolttá, hogy az általános városrendezési terv készítését megelőzően mindössze egyes városrészek beépítési tervei készültek csak el, másrészt azért, mert az Építésügyi Minisztérium által központilag irányított állami lakásépítésre nyílt lehetőség.
Ennek annál is inkább nagy jelentőséget adott az, hogy az 1950-es években központilag irányított állami lakásépítés politikailag is rendkívül indokolt kezdeményezésnek bizonyult. Ugyanis nem csak egyszerűen a háborús károk helyreállítására, vagy az elpusztult lakóépületek pótlására volt szükség, hanem a sokszor lakás nélküli, vagy emberi tartózkodásra nem alkalmas építményekben lakó családok lakáshoz juttatását kellett megoldani. Érthető és jogos törekvés volt tehát, hogy a népgazdaság lehetőségein belül, minél kevesebb ráfordítással minél több lakást adjon át a város.
Az a sok vonatkozásban jogos kritika, amellyel az egyes lakótelepeket illetik, éppen ezért nem megalapozott, mert 15-20 évvel ezelőtt az alapvető igények kielégítése politikailag, társadalmilag jelentett a lakosság szempontjából sürgetően megoldandó feladatot.
Már akkor azonban nagyon jól látták a város politikai és állami vezető testületei, hogy a városfejlesztés, városrendezés nem végezhető el – vagy legalábbis nagyon nehéz elvégezni azt – a szükséges döntéseket megalapozó komplex, sokoldalúan bizonyított, tudományos igénnyel elkészített városrendezési tervek nélkül.
A városrendezési terv készítésének első lépései
1955. január 4-én, a Pártoktatók Háza kistermében tartott rendkívüli tanácsülés tárgyalta azt a városfejlesztési tervet, amelynek elkészítésén a budapesti Városépítő és Tervező Vállalat az Építésügyi Minisztériumtól kapott megbízás alapján már 1950 óta fáradozott.
Ennek a tervnek néhány pontja a későbbi rekonstrukciós tervbe már nem került bele, illetve alapvetően módosult. A történeti visszapillantás szempontjából érdemes egy-két ilyen mozzanatra rámutatni.
Alapvető eltérést jelentett a későbbiekhez viszonyítva az, hogy ez az 1955. évi terv még Zagyvapálfalvát nem vette figyelembe, hiszen az még akkor önálló község volt.
Érdekes, hogy a városon átvonuló 21. sz. út vonalvezetését is másképpen képzelte el, mint a későbbi terv. Az 1955-ös terv ugyanis ennek nyomvonalát a zagyvapálfalvai temető és a MÁV-pályatest közötti területen, a baglyasaljai kétszintes keresztezést feltételezve a Bajcsy-Zsilinszky úti fiúkollégium kertje, a Bartók Béla út, a Tarján patak és a MÁV-pályatest között elnyúló sétány felhasználásával az Öreg József telep és az ONCSA-telep alatti részen kívánta vezetni és az ONCSA-teleptől csatlakoztatni a Vöröshadsereg útra, vasúti aluljáró beiktatásával.
Ugyancsak eltérés az, hogy a strandfürdőt a terv a zagyvai rakodó területére helyezte és ezért a rakodótelepet és a köztemetőt is felszámolásra ítélte.
Végül a terv a lakásépítési területek kialakításánál mindenekelőtt a szabad területek beépítését szorgalmazta; az akkor már építés alatt álló vásártéri terület, a megyei Tanácsház mögötti terület többszintes – maximálisan 3-4 szintes – beépítését.
Az 1955-ös terv a város területét ún. szomszédsági egységekre tagolta. Ez az öt egység a következő lett volna: az első a Luby-telepi rész, valamint az acélgyári völgy és az acélgyártól északra fekvő területek. A terv az acélgyári völgy rendezésén belül bővítésre javasolta a közintézményeket, mint amilyen a kultúrház, általános iskola. A Luby-telepre nem javasolt általános iskola építést, mivel a volt újtelepi játszótérre tervezett központi iskolával megoldottnak látta az igények kielégítését;
a második egység az újteleptől a nagyállomásig terjedő terület a vasútvonaltól nyugatra. Az itt elhelyezkedő közintézményeket a terv továbbra is meg kívánta tartani, kivéve a kenyérgyárat és az Autóközlekedési Vállalat telephelyét, ezek helyére jelölte ki ugyanis a 9 emeletes új megyei kórházat. A volt bányai strandfürdő (jelenleg a Centrum Áruház bútorraktára) helyére városi népfürdőt tervezett fedett uszodával. A Bartók Béla úti iskolát a terv szanálásra ítélte, új helyét a bányai gazdasági udvar területére jelölte ki; a harmadik egység a terv szerint a városközpont, amely majdnem egészében átépítésre szorul; a negyedik szomszédsági egység a város déli részén, az Üveggyár területén helyezkedett volna el. Az ötödik egység Baglyasalja területét ölelte fel. A terv meghagyásra javasolta a meglévő iskolát, az óvodát viszont átépítésre, az orvosi rendelőt pedig korszerűsítésre.
A tanácsülés a beterjesztett javaslatot megvitatta, jó néhány kiegészítő javaslatot tett és a terv további finomítását kérte a Tervező Vállalattól. Az Országos Építésügyi Hivatal, mely ebben az időben a városrendezési tervek legfelsőbb bíráló szerve volt, ugyancsak tett észrevételeket. Az 1955-ben készített általános városrendezési terv végül is nem kerülhetett jóváhagyásra, mert bár a város központjának átépítésével, vagyis meglévő lakótömbök bontásával irányozta elő a szükséges lakástöbblet megépítését, gazdaságossági számításokkal nem igazolta a szanálás jogosultságát.
A szanálás gazdaságosságára vonatkozóan a VÁTERV 1956-ban igen részlete: és valamennyi szempontra kiterjedő vizsgálatot végzett, amely igazolta az 1955-ben készített általános terv és a városi tanács állásfoglalásának helyességét, a városközpont átépítésének gazdaságos lehetőségét. A vizsgálatot követően 1958-ban került sor az általános terv módosítására. Figyelembe vették ekkor már az Országos Építésügyi Hivatal és az említett tanácsülés javaslatait, a gazdaságossági vizsgálat eredményét és az ellenforradalom következtében kialakult népgazdasági helyzetet is. Ebben az időszakban úgy látszott, hogy a tervezés során az ipari üzemek fejlesztésében, ugyanakkor a lakásberuházások tekintetében is szerényebbnek kell lenni és lassúbb ütemű fejlődéssel kell számolni.
A városrendezési terv
Az előbbiekben elmondottak alapján kidolgozott általános városrendezési terv a Városi Tanács V.B. elé került, ahol előbb különböző szakbizottságok, állandó bizottságok, majd maga a végrehajtó bizottság foglalkozott vele. Míg a bírálat és a terv felülvizsgálata tartott, a várható fejlődés üteme tekintetében az Országos Tervhivatal és az Építésügyi Minisztérium álláspontja megváltozott. Bizonyossá vált, hogy a Salgótarján város életében legjelentősebb három nagyüzem korábban készített rekonstrukciós tervei mind növekvő ütemben kerülnek végrehajtásra. A szerényebb fejlődést feltételező általános terv szempontjából ugyanakkor döntő jelentőségű volt az a párthatározat, amely szerint az országban 15 év alatt – tehát éppen a rendezési terv távlatán belül – egymillió lakást kell építeni. Az Építésügyi Minisztérium városokra bontva tájékoztató irányszámokat is adott a távlati lakásépítés általa elképzelt nagyságára nézve. Eszerint Salgótarjánban 15 év alatt kb 3500-4000 állami erőből létesítendő lakás és kb. 600 állami segítséggel épülő családi ház elhelyezésére kellett területet biztosítani.
Az iparfejlesztés és a lakásépítés ütemére vonatkozó előbbi megállapítások, valamint a Városi Tanács V. B. észrevételei alapján – figyelembe véve az időközben bekövetkezett egyéb változásokat – kidolgozták az általános városrendezési tervnek – a végrehajtó bizottság véleménye szerint végső, jóváhagyásra alkalmas változatát.
A városrendezési terv készítéséhez olyan programadatokra van szükség, amelyekkel az egész népgazdaság, vagy legalábbis egyes országrészek fejlesztésére készített regionális tervek rendelkeznek. 1960-ban már folyamatban volt az egyes országrészeket magában foglaló regionális tervek készítése, azonban azokat még felsőbb szinten nem hagyták jóvá. Ezért az 1960-ban elkészített városi tervet egyszerűsített városrendezési tervnek lehet nevezni, amelyet az akkor hatályban lévő 36/1955. sz. városrendezési törvény szerint a városi tanácsülés hagy jóvá. Annak ellenére, hogy egyszerűsített városrendezési tervről volt szó, a tervezők a nagyobb alaposságot és részletezőbb kimunkálást igénylő általános tervezési módszerek szerint jártak el. Az volt ugyanis a meggyőződésük, hogy bár a regionális tervek még nem készültek el, már ismertek azok a városfejlesztési tényezők, amelyek Salgótarján jövőjét 15 éven belül befolyásolhatják. Így a kötelezőnél nagyobb gondot fordítottak a közintézmény-ellátás megtervezésére, a lakókörzetek (szomszédsági egységek) kialakítására, a távlati lélekszám meghatározására stb.
Az előterjesztett rendezési terv nem pénzügyi, nem beruházási terv volt, hanem keretterv, amely a várható, de az előterjesztés idején még anyagilag nem biztosított beruházások helyét volt hivatva meghatározni, hogy a növekvő életigények kielégítése érdekében irányt tudjon mutatni a kisebb távlatú (1-5 éves) pénzügyi, beruházási tervek készítéséhez.
A városi tanács 1960. július 29-én tartott rendes ülésén tárgyalta a beterjesztett tervet és azt 8/1960. T. számú határozatával jóvá is hagyta. Szükségesnek tartotta azonban kitűzni ehhez feladatként, hogy az egyszerűsített általános városrendezési terv irányelveinek megfelelően a vb gondoskodjék a helyi építési előírásokat magában foglaló tanácsrendelet-tervezet elkészítéséről; hogy a vb készíttesse el a tömegközlekedtetés biztosítása érdekében szükséges részletes tanulmánytervet, amely terjedjen ki a vasúti, közúti közlekedés részletes problémáira; előírta továbbá, hogy a vb készíttesse el a városrendezési terv irányelveinek megfelelően a villamosenergia-ellátás távlati fejlesztési tervét, amely foglalja magában az ipari, háztartási és közvilágítási villamosenergia-fejlesztési igények módozatait, és végül megállapította a tanácsülés, hogy a város általános rendezési tervének készítését sok vonatkozásban befolyásolja Zagyvapálfalva önálló államigazgatási egységként való kezelése. Ezért utasította a vb-t, kezdeményezze a megyei tanács Végrehajtó Bizottságánál Salgótarján város és Zagyvapálfalva község államigazgatási egyesítését. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki Maróthy Győző tervezőnek Salgótarján város rendezési tervének elkészítéséért.
A jóváhagyott egyszerűsített általános városrendezési tervet, mivel annak megvalósítása napjainkban is folyik, részletesen ismertetjük.
A terv a következő fő célkitűzéseket tartalmazza:
A városforgalmi hálózata. A terv úgy módosította a 21. sz. út új vonalszakaszának kiépítését, hogy az a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky út, a Bartók Béla út vonalán, majd pedig a vasútvonal és a Felszabadulás utca között haladva érne el a Salgó utca magasságáig, ott közúti aluljáróval keresztezve a somoskőújfalui vasútvonalat a Vöröshadsereg utcába csatlakozna és a továbbiakban a jelenlegi nyomvonalon haladna ki a városból az országhatár felé.
Ennek az útvonalnak a megépítése, függetlenül a nemzetköziforgalomtól, a város belső forgalma szempontjából is nagy jelentőségű lenne, mivel tehermentesítené a Rákóczi utat. Ezen, a jövőben kiépítendő 21. sz. úton két körforgalmi rendszerű csomópont alakul ki. Az egyik, az ún. déli csomópont a Bartók Béla utcánál (amely azóta részben el is készült), a másik pedig az ún. északi csomópont a Salgó út és a Vöröshadsereg út torkolatánál.
Átmenő forgalmi útként kezeli a terv a jelenlegi Karancs utcát és a Salgó utat. A Karancs utca helyett – a terv szerint – a későbbiekben át kell térni a nagyjából a mai Kővár és Bem utca vonalán megépítendő modern útra, mely a vasútvonalat közúti aluljáróval keresztezi. Ezen az úton lehet kijutni a Rákóczi útra, illetve a városközpontba. A Salgó út nyomvonalát a Kohászati Üzemek bővítése miatt északabbra kell helyezni. Ennek építési munkái már befejeződtek.
Amikor a tervezett 21. sz. út megépül, a Rákóczi út helyi forgalmi úttá válik, vagyis olyan útvonallá, mely csak a városrészeket köti össze. A Rákóczi út nyomvonala nem változik, de feltétlenül indokolt, hogy útpályáját a legnagyobb terhelésű városközponti szakaszon kiszélesítsék. A Rákóczi úton a forgalom szempontjából évtizedek óta sok bosszúságot okozó akadály az acélgyári, illetve zagyvarakodói iparvágány sorompós keresztezése. A terv javasolja, hogy amennyiben a gazdasági lehetőségek megengedik, ezen a helyen közúti aluljárót kell létesíteni. Az aluljáró megépítésének műszaki előfeltétele itt is a vasút pályaszintjének kb. 1,5 méterrel való megemelése. Mindez annál is inkább indokoltnak látszik, mivel az iparvágány forgalmát nagyban növelni fogja az, hogy a terv szerint azt a FESZI gyárig fogják meghosszabbítani.
Új utat irányoz elő a terv Somlyóbánya-telep felé, hiszen az ún. Sziget-puszta környékén a városi tanács nagyobb arányú gyümölcsös telepítését, kertszövetkezet létesítését tervezi, így ez a tervezett út a gyümölcsgazdálkodás célját is szolgálná.
Ugyancsak új útra van szüksége Baglyasaljának is. Ezért javasolja az általános terv egy új helyiforgalmú útszakasz kiépítését az egykori tanácsi kirendeltségtől kiindulva Károlyakna-Kővár felé. Ily módon tulajdonképpen körforgalom alakulna ki, melyen ellentétes irányú autóbuszjáratokkal lehetne biztosítani a városközpont legrövidebb megközelítését.
Ami a Hatvan-Somoskőújfalu vasútvonalat illeti, a rendezési terv szerint a vasúti fővonal a jelenlegi nyomvonalán marad.
A felszabadulás után szinte forradalmi változás következett be a megye autóbuszhálózatának fejlődésében. Ezzel a nagyarányú fejlődéssel sem a megye útjai, sem Salgótarján központi autóbuszállomása nem tudtak lépést tartani. A tervben ezért jelentős helyet kapott a végleges autóbusz-pályaudvar felépítése. Ezt a vasútvonal nyugati oldalán, a későbbi 21 sz. út és a vasútvonal között kell megépíteni. Az új autóbusz-pályaudvar közvetlen kapcsolatban lesz a főtéri vasúti megállóval és a városközpontból – a már kiépített vasúti gyalogos-aluljárókon keresztül – gyalogosan is jól megközelíthető.
A kor igényének megfelelően – egyelőre egészségügyi, később személyi közlekedés céljára – helikopterállomás elhelyezéséről is kell gondoskodni. Erre a célra a Ponyi puszta területén jelölt ki helyet az általános rendezési terv.
Lakóterületek, építési övezetek. A városok lakóterülete a beépítés jellege szerint övezetekre oszlik. Síkvidéki településeknél ezek az övezetek a település középpontja felé szűkülő gyűrűkben helyezkednek el olyképpen, hogy a legkülső szegélyen a telkes, családi házas, földszintes beépítés, majd befelé a zártsorú, városias, földszint- vagy egyemeletes , övezet helyezkedik el, a település középpontjában pedig városias, emeletes beépítés jelentkezik.
Salgótarján esetében a földrajzi adottságok folytán ez az övezeti beosztás nem alakulhatott ki úgy, ahogy a síkvidéki városokban. A tőkés rendszer minden rendezési elképzelés nélkül, a pillanatnyi szükséglettől, az adott telekáraktól vezettetve telepítette a legtöbbször barakk jellegű lakóegységeket a város gerincét képező fővölgybe és a szeszélyesen szerteágazó mellékvölgyekbe. Ezt az adottságot bizonyos mértékig figyelembe kellett venni a rendezési terv készítésekor.
Ezért a jóváhagyott általános terv szerint Salgótarjánban egy-két szintes, telkes, családiházas beépítésű, valamint egy-két szintes, de zártsorú, vagy hézagos zártsorú, városias beépítésű, továbbá három-öt szintes új, városias beépítésű és végül hat-, vagy annál több szintes, magasházas beépítésű területek alakítandók ki.
A kormányzat által biztosított pénzügyi támogatás révén az elmúlt 10 év alatt nagy lendületet vett a telkes, családiházas építkezés. A családiházas építési övezetek, területegységek a korábbi általános rendezési tervek iránymutatása szerint a város szélén alakultak ki, részben a fővölgyben (Béke-telep), részben pedig a mellékvölgyekben (Pécskő utca, Károlyakna, Művésztelep stb.). Feltehető, hogy bár a jövőben az állami erőből történő lakásberuházások mellett hasonló arányokban szaporodnak a szövetkezeti és társasházak is, továbbra is jelentős mértékben fog jelentkezni a lakosságnak családi ház építésére irányuló törekvése. Az ilyen építési szándék céljaira a terv kb. 1000-1200 db, egyenként átlag 200 négyszögöles építési telek kialakítására alkalmas tartalékterületeket biztosított. Észak-déli irányban haladva kb. 30-40 telek kialakítása lehetséges a Béke-telepen, egyrészt a Micsurin út folytatásában, másrészt – a terv elfogadása óta már kiosztott és beépített területen, az új 21. sz. út és a vasútvonal között (Ifjú Gárda u.) Az Öreg József teleptől északi irányban, a Vadaskert felé húzódó platós területen ugyancsak kb. 40-50 házhely lesz kialakítható, a Karancs utca északi oldalán, a József telep és Károlyakna területeit összekötve pedig kb. 200 házhely. Részben már elkészült a Damjanich utca folytatásában, a Pécskő hegy város felőli oldalán javasolt és mintegy 300 házhelyet tartalmazó beépítési terület házhelyrendezési terve. Számítani lehet még ezenkívül a Csizmadia utca, Martos Flóra utca és az úgynevezett Tarvölgy családiházas beépítésére is. Nagyobb, mintegy 500 házhely kialakítására alkalmas tartalékterülettel rendelkezik a város a baglyasi völgyben.
Zártsorú, vagy hézagos zártsorú városias beépítési övezet kialakítását a terv a város területén nem javasol, kizárólag csak a már meglévőket jelzi.
A három-öt szintes városias beépítésű területek az állami beruházásból, szövetkezeti, vállalati és társasház-építési módon kerülnek beépítésre.
Az 1960-as terv általában csak 3-5 szintesre tervezte a városközpontban építendő lakóépületeket, 6, illetve többszintes épületet csak néhány pontra tervezett. Így a Rákóczi úton, annak keleti oldalán, a Pécskő utcától a Főtérig terjedő szakaszon, a Pécskő utca nyugati szakaszán, a Lovász József út környékén, a Salgó út nyugati szakaszán, valamint a Felszabadulás utcának a Karancs utca és a Bányaigazgatóság székháza között húzódó szakaszán. A magasházas beépítésnél a terv még központi tömbfűtéssel számolt, mivel abban az időben sem a távfűtés, még kevésbé a gázfűtés nem lehetett reális tervezési alap.
A terv külön rendelkezik egyes lakóterületek további fejlődésének megakadályozásáról is. Ezeket a területeket a terv sorvasztandó területeknek nevezi és rájuk építési tilalmat mond ki. Ezzel kívánja elérni, hogy nagyobb távlatban, esetleg 60-80 év alatt e sorvasztásra ítélt területek fokozatosan felszámolódjanak.
Az építési tilalmi rendelkezéseket a terv két csoportba osztja. Eszerint az első fokú építési tilalom azt jelenti, hogy a tilalmazott területen állandó lakás céljára szolgáló, vagy jelentősebb új gazdasági épületet, illetve toldaléképületet emelni nem szabad. Ugyanakkor azonban megengedhető meglévő épületek felújítása és tatarozása. Ilyennek minősíti a terv a Jónásch-telepet, amely gáz- és füstszennyeződéssel legerősebben érintett lakóterület az acélgyár délkeleti oldalán.
A másodfokú építési tilalom azt jelenti, hogy nemcsak új építményt nem szabad építeni, hanem tilos minden olyan felújítási munka is, amely az egyes épületek szerkezetét érinti, vagyis az épületek állagát oly mértékben javítja, hogy azok élettartama esetleg több évtizeddel megnő. Ezeken a területeken csak kisebb tatarozási munkák engedélyezhetők. A terv szerint ide sorolandó a Ferenc-telep déli végén fekvő, ún. Bolyai-telep, amely egészségtelen, zsúfolt beépítésű és ki van téve az acélgyár közvetlen szomszédságából eredő gáz- és koromszennyeződésnek; ide tartozik a Zagyvai rakodón lévő lakóterület, melyet az acélgyári iparvágány, a bányai kisvasút és a szénosztályozó fog közre; az SBTC-pálya északi részén lévő avult sorház-kolónia, mivel ennek telekterületét a későbbiekben a sportterülethez lehet csatolni, továbbá az Arany János utca mindkét oldala a Somlyó utca magasságáig, amely többszintes beépítésre alkalmas tartalékterületként jött számításba.
(A terv előrelátását igazolja, hogy e terület szanálása már 2 év óta megkezdődött s ma már alig néhány család él ott.)
Ugyanezek az okok tették indokolttá a Karancs utca környékénak a sorvasztását is. De ide tartozik még az egész cigánynegyed, továbbá a Bartók Béla út, a Karancs utca, a vasútvonal és a Tarján patak által határolt keskeny telektömb és az üveggyári, valamint a tűzhelygyári kolónia avult, korszerűtlen lakóépületei is, melyek szorosan beékelődnek a fejlődő gyárüzemek területébe és megszüntetésük a távolabbi jövőben lehetőséget nyújt a két üzem bővítésére. Végül a sorvasztandó területek közé sorolandók még a baglyasi útnak a vasútvonal és a Rákóczi út közé eső szakasza mentén elhelyezkedő szórványos lakóterületek, ugyanis a környező helyiipari területek miatt ezek fenntartása nem lehetséges.
Lakókörzetek (szomszédsági egységek.) A korszerű szocialista városépítés a települések területét, illetve a lakóterületeket olyan körzetekre (szomszédsági egységekre) osztja, amelyeket főforgalmi utak lehetőleg nem szelnek ketté, lélekszámuk 5-8000 fő között mozog és minden egység rendelkezik a megfelelő befogadóképességű bölcsődével, óvodával és általános iskolával.
Salgótarján tervezésénél is ezt a módszert követte az 1960. július 29-én jóváhagyott rendezési terv, azzal a különbséggel, hogy a közismerten rossz adottságú völgyi településben az említett elveket nem lehetett maradéktalan következetességgel érvényre juttatni. A terv az egyes szomszédsági egységek alapintézmény-szükségletét a távlati lélekszám alapulvételével, a városrendezési és helyi tapasztalati normák szerint határozta meg. Az általános iskolai tanteremszükséglet számításánál az összlakosság 14%-át vette általános iskolai korúnak, és tantermenként 40 fővel számolt, egyműszakos oktatást feltételezve. Az akkor érvényben lévő városrendezési normák szerint az összlakosság 1,72,3%-ára kellett óvodai férőhelyet biztosítani, a helyi viszonyok figyelembevételével az általános terv 2,0-2,5%-ot számol. A bölcsődei férőhelyek számításánál pedig a városrendezési normáknak megfelelően 1,5-2,0%-ot vett figyelembe a terv.
Az 1960. évben jóváhagyott terv az 1955. évi tervjavaslattal szemben a város területét nyolc szomszédsági egységre osztja. A kialakított szomszédsági egységek a következők:
1. számú. Magában foglalja a Művésztelepet, a Ferenc-telepet, valamint az acélgyári lakótelepet a Vöröshadsereg útig. Távlati lélekszáma 6000 fő. E szomszédság egységhez tartozik az Ilona-telep, a Pécskő puszta, a Ponyi puszta, a Zagyvai rakodó és a Jónásch-telep is összesen 1200 fővel.
2. számú. Ebbe tartozik a Béke-telep, az Öreg József-telep és Gizella völgy lakóterületei és déli irányban a Mártírok útjáig terjedő rész. Távlati lélekszáma 2700 fő. A terv már ebben a szomszédsági egységben biztosít helyet az új 570 ágyas kórház építésére, az egykori laktanya helyén. A kórház szomszédságában tervezi az új Közegészségügyi és járványügyi Állomást. L.Tj üzletházat javasol az új és a régi 21-es út elágazási pontjánál.
Az 1960. évi rendezési terv a 2. számú szomszédsági egység megítélésében – amint a későbbiek során kiderült – nem számolt az Öreg József plató (mintegy 450 lakás), a Zrínyi-telep (150 lakás), a Sebaj-telep (távlatban több, mint 1200 lakás) intenzív beépítésével. A fejlesztés téves megítélésének alapja az az általános városfejlesztési koncepció volt, amely abból indult ki, hogy 1960-1970 között maximális mértékben a városközpont fejlesztésére kell koncentrálni a teljes építési kapacitást és a beruházási lehetőségeket. Amikor a városközpont építése olyan fokon áll, hogy az építési területeket a város több pontján ki lehet alakítani, akkor kerülhet beépítésre az erre rendkívül alkalmas József plató és a Sebaj-telep. Az 1960-as évek második felében azonban új helyzet állott elő: lehetőség nyílt OTP-, KISZ- és vállalati társasházak építésére. Az ilyen jellegű építkezésre a József plató és a Sebaj-telep volt a legalkalmasabb.
3. számú. A vasúttól nyugatra fekvő városrészeket foglalja magában : északon a Mártírok útjával, délen az Eperjes teleppel bezárólag. Ide tartozik még a József-telep és a Károlyakna területe is. Távlati lélekszáma 8200 fő. A terv a meglévő közintézmények közül jelenlegi helyükön maradónak ítéli a pénzügyőrség, a járásbíróság, a rendőrség, az egészségház, a leánykollégium, a szakorvosi rendelő, a bányatröszt, a Fürdő utcai munkásszállás, a Bem utcai mentőállomás, a fiúkollégium, a bányai kultúrotthon, a volt megyei kórház, a jelenlegi városi és járási pártbizottság székházát. A terv új pártház építését a járásbírósággal szemben lévő területre tűzi ki (a megyei pártszékház azóta fel is épült).
A terv ebben a szomszédsági egységben – közelebbről az új mentőállomástól nyugatra, a Bányász utcáig terjedő területen – képzeli el az új 16 tantermes gimnáziumot, ezzel összefüggésben a régi gimnázium épületét a közgazdasági technikum áttelepítésére kívánja felhasználni azzal a megkötéssel, hogy a jelenlegi közgazdasági technikum épületeit le kell bontani.
Ebben a szomszédsági egységben javasolja a terv elhelyezni az új pártiskolát, a jelenlegit pedig a Kézműipari Vállalat bővítésére szánja. Ide tervezi az új zeneiskolát, a BajcsyZsilinszky úton a Sütőipari Vállalat helyén. Az átépítésre kerülő területek kereskedelmi ellátására a terv Károlyaknán egy új üzletház építését javasolja és ugyancsak itt kívánja elhelyezni a MHS megyei és városi szerveit. A terv megtartja az 1955-ös javaslatot, hogy a volt bányai strand helyén gőzfürdőt és fedett uszodát kell létesíteni.
4. számú. Ehhez tartozik a vasútvonal keleti oldalán fekvő városközponti terület, amely az acélgyári iparvágánytól déli irányban a Régiposta utcáig terjed és magában foglalja a Rokkant-telepet, valamint a Pécskő domb mögötti, utóbbi években kialakult családiházas beépítésű területet is. Távlati lélekszáma 7300 fő. A terv ebben a szomszédsági egységben számos vonatkozásban eltér az 1955-ös elképzelésektől. Egyértelműen tisztázza, hogy itt alakul ki a városközpont.
A régi Főtérrel szemben a Rákóczi út keleti oldalán felvonulási tér alakul ki, amelyet a 160 ágyas szálloda, központi kultúrház zár. Helyet biztosít a terv a posta, az állami áruház bővítésére, a sajtószékház építésére, az állomás előtti tér északi oldalán pedig irodaház építésére. Az 1960-as terv az akkori Nemzeti Bank (később OTP-székház) helyét jelölte meg a filmszínház területeként. A volt Nemzeti Szállodát is magában foglaló lakótömb megszüntetésével pedig fedett csarnokot magába foglaló új piacterületet javasolt kialakítani. A Rákóczi út mindkét oldalán, valamint a felvonulási térre üzletházak építését írta elő.
A Rokkant-telep jobb ellátása érdekében a Zója körút és a Damjanich utca elágazásánál lévő háromszög alakú területre üzletházat és azzal kapcsolatos orvosi rendelőt javasolt a terv. Ez azóta meg is valósult.
5. számú. A vásártéri és a megyei tanács mögötti 3 emeletes beépítésű területet foglalja magában, északon a Régiposta utcáig, délen az üveggyárig illetve az üveggyári salakszállító pályáig. Távlati lélekszáma 5900 fő.
A tervkészítés idején már befejezés előtt állt az Építőipari Vállalat új munkásszállója és a Magyar Nemzeti Bank épülete. Ugyancsak befejezés előtt állottak a megyei tanácsházzal szemben lévő területen – a mai Lenin tér környékén – a körzetet kiszolgáló kereskedelmi létesítmények.
6. számú. A Pécskő hegy város felőli oldalán tervezett, kb. 300 telket magában foglaló családiházas beépítésű lakóterületi egység, melynek távlati lélekszáma 1200 fő.
7. számú. A Csizmadia Sándor utca környékét, a Forgács-telepet, a Tarvölgy és Mikóvölgy környékét, valamint a Rákóczi út mentén a Tűzhelygyár és Baglyasi út között elhelyezkedő lakótömböket foglalja magában. Távlati lélekszáma 3300 fő. A Csizmadia utcában a szérűskerttől délkeleti irányban alközpontot javasol a terv kiépíteni üzletházzal és körzeti orvosi rendelővel. A terv a tűzhelygyári kultúrotthon újjáépítését és az öblösüveggyári kultúrotthon hosszabb távú meghagyását határozta el.
8. számú. Baglyasalja területét foglalja magában és annak távlati lélekszámát 3000 főre tervezi.
A terv figyelembe vette a lakóterületek fejlesztési mértékét, ugyanakkor a sorvasztandó, szomszédsági egységen kívül fekvő lakóterületek lélekszámának fokozatos csökkenését. A város távlati lélekszámát 38000 főben állapította meg. Indoklásként utalt a Statisztikai Hivatal 1959-ben végzett vizsgálatára, mely szerint a vidékről bejáró családfenntartó dolgozók száma 4226 fő, 15 év alatt ezek 50 %-ának, minimálisan 2100 családnak. a beköltözésével kell számolni. Ez óvatos becslés szerint is 7300 fő szaporulatot jelent. Hozzászámítva ehhez a város 1960 évi lélekszámának 15 éves természetes szaporulatát, ami 2500 főt tesz ki, vagyis felfelé kerekítve 10 000 fős szaporulatot, a 38 000 fős távlati lélekszám a 15-20 év távlatában reálisnak mondható. Annál is inkább, mert feltételezhető, hogy a magasabb színvonalat biztosító városi élet a bejáró dolgozóknak több, mint 50%-át fogja betelepülésre vonzani. A terv ösztönző hatásként fogta fel a betelepüléssel összefüggésben azt az új helyzetet, amelyet a mezőgazdaság szocialista átszervezése teremt, s amely mind kevesebb lehetőséget nyújt a kétlaki életmód folytatására.
Ipari területek. A terv új, jelentősebb ipari üzemek telepítésével nem számolt, csak a meglévők rekonstrukciójához biztosította a területeket és figyelembe vette a város belterületén szétszórtan üzemelő helyiipari vállalatok, üzemek kitelepítését is. A területbiztosítás érdekében az ún. déli iparterületet a 21. sz., Zagyvapálfalva és Salgótarján között épülő út átkötésének nyomvonaláig terjesztette ki. Ezen a déli iparterületen biztosított elhelyezést az új kenyérgyár, egy jéggyár, a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat központi épülete részére. Ezenkívül még kb. 10 hektárnyi terület áll rendelkezésre előre nem látható telepítések számára. A déli ipartelephez tartozónak fogta fel a terv a baglyasi rakodó területét, amely iparvágánnyal is el van látva.
A terv külön foglalkozott az ipari területekhez szorosan hozzátartozó salakhányók sorsával. Az üveggyári salakhányót a jelenlegi helyén bővíthetőnek tekintette, az acélgyárit azonban – az új megyei kórház felépítése miatt – megszüntetni javasolta, ugyanis az arra kiszállított páclé az új kórház melletti levezetőn jut a Tarján patakba. A terv új salakpálya megépítését javasolta a Pécskő hegy mögé, az Inászó bányateleptől északra húzódó völgybe.
Zöldterületek. Salgótarján belterületén a szűkös földrajzi adottságok és tervszerűtlen telepítés folytán igen kevés belső szabad terület maradt, melyeken fásítással, parkosítással és játszóterek létesítésével egészségesebbé lehetett volna tenni a város lakosságának életét. A város központi területeinek átépítése lehetőséget nyújt levegősebb, zöldterületekkel körülvett új lakótömbök létesítésére. E zöldterületeken, a lakóépületek közvetlen közelében – a szülők által közelből ellenőrizhető – gyermekjátszótereket, továbbá sétaterületeket lehet kialakítani. Az épületek közötti zöldterületeken kívül azonban az általános terv külön is megjelölte a megyei tanács előtti tér, valamint az acélgyári alközpont terének parkosítását. Ezenkívül javasolta, hogy a többszintes átépítésre kerülő városrészt körülvevő hegyoldalakon parkerdők létesüljenek, illetve a meglevő erdőterületeket nyilvánítsák parkerdővé. Ez azt jelenti, hogy az erdősítési tervek végrehajtásánál, a fajták megválogatása tekintetében különös gonddal kell eljárni és a parkerdőket kiépített, kavicsozott sétautakkal, pihenőpadokkal kell ellátni. A parkerdőkön belül, akár mesterségesen is; kisebb, legfeljebb enyhe lejtésű tisztásokat kell kialakítani.
Az általános rendezési terv szerint parkerdő kapcsolná össze a Zója-ligetet az új központi kultúrház mögötti dombbal. Ugyancsak parkerdőt kell létrehozni a Kiskucordűlő elnevezésű és az úgynevezett kisamerikai rész között, az evangélikus templom mögötti hegyen. Parkerdőként kell kezelni a Pipis-hegy erdőterületeit, déli irányból a Karancs utcától észak felé az Öreg József-telepig terjedő bővítéssel. Parkerdőt javasol a terv az úgynevezett bányagyümölcsös felett húzódó és a volt bányai kórháztól a bányai kultúrotthonig terjedő hegyoldalon. A zöldterületek jelentős részét teszik ki a sportterületek. Ezek közül az általános terv szerint meg kell szüntetni az egészségtelen fekvésű és zöldterületi jelleggel egyáltalán nem rendelkező üveggyári és tűzhelygyári sportpályákat és azok helyett az újaknai völgyben közös sporttelepet javasol a terv létesíteni. Továbbra is megmaradna a SBTC-pálya, azonban északi irányban a jelenleg mezőgazdaságilag művelt területek felé terjeszkedne.
A Zója ligeti stadion a jövőben is mint minőségi sportpálya jön számításba. A terv ezenkívül területet biztosít a Baglyas-Kővár alatt sporttelep kialakítására, amelynek a városközpontból viszonylag a legjobb a megközelítése. A terv feltételesen – a mélyfúrású kút eredményétől függően – javasolta a Tatár-ároki terület felhasználását strandfürdő létesítésére, második változatnak a regionális vízellátási rendszer közelségére való tekintettel a Baglyas-Kővár környékét javasolta erre a célra.
Az acélgyári kultúrház mögötti teniszpályát és a Forgács-telepi sportpályát a terv szerint a jövőben is fenn kell tartani.
A zöldterületekkel együtt tárgyalja a terv a temetőket is. A jelenlegi központi temetőt a rendezési terv változatlanul hagyja. A Vöröshadsereg úti izraelita temetőt azonban a megyei kórház és a kialakult lakótelep közelsége miatt tilalom alá helyezi.
Az általános terv írásos indokolásában külön foglalkozik azzal a közismert ténnyel, hogy a szűk völgyben nincs meg a kellő levegőcsere, ezért még a városközponti területek is meglehetősen szennyezettek füsttel, gázzal. Lényeges javulást eredményezne ezen a téren a városi utcák, terek fokozottabb fásítása. Fasoros utcákkal lehetne biztosítani az összeköttetést a város belső építési területei és az előbb említett parkerdők között. Ezzel el lehetne érni, hogy az építészeti szempontból igen jelentős városátépítés és az erőteljes fásítás, valamint parkosítás következtében Salgótarján parkvárossá alakuljon.
A város nem rendelkezik időszakos vásárok tartására alkalmas területtel. Ugyanígy problémát jelent a kocsipiac elhelyezése is. A terv megoldásként a Kővár utca nyugati végénél évtizedekkel ezelőtt létrehozott salakdomb felszámolásával nyert területet jelöli meg erre a célra, azzal indokolva, hogy a közlekedési kapcsolatokat tekintve ez a terület lenne alkalmas időszakos vásárok rendezésére, népszórakoztató létesítmények elhelyezésére és egyben a kocsipiac kialakítására is.
A terv a belterületet körülvevő erdő- illetve mezőgazdasági terület felhasználásával kapcsolatban a Pécskő puszta, a Sziget puszta környékén mintegy 360 hold terület gyümölcsösítését, kertszövetkezetek, hétvégi pihenőházas telkek kialakítását javasolja. Ezenkívül fontosnak tartja a várost körülvevő legelőterületek egy-részének fásítását. A városi tanács kertészetét a terv a Paptag dűlőben tartja fenn, a meglévő területek bővítésével.
Közműellátás. Az 1958-bari Salgótarjánban megtartott országos vízügyi ankét tárgyalásainak eredményeként nyilvánvalóvá vált, hogy Salgótarján vízellátását csak úgynevezett regionális vízmű megépítésével lehet megoldani. Az 1960-as terv még bizonytalanságot árul el, mivel a tervkészítés időpontjában az Ipoly folyó Ludányhalászit szegélyező kavicsteraszának még csak a feltárási munkái folytak. Az addig elvégzett vizsgálatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez a vízbeszerzési mód a távlatban szükséges napi 10 ezer m3 vízmennyiséget nem biztosítja, a nyerhető vizet csak költséges tisztítóberendezéseken keresztül lehet betáplálni. Hosszú távú megoldást egy több millió m3 vizet befogadó tároló létesítése adhatna. A terv feltételezi, hogy az egész város fejlesztését, ipari, lakótelepi és közintézményi beruházásokat egyaránt alapvetően érintő vízbeszerzési gondok megoldhatók oly módon, hogy a távvezeték Mihálygerge-Karancskeszi irányából a Karancs utcán jönne be a városba és kapcsolódna a városi vezetékrendszerbe. Amint a megfelelő mennyiségű víz rendelkezésre áll, előáll a feltétele annak, hogy a jelenleg különböző kezelésben lévő (bányai, acélgyári, üveggyári, városi) vízellátási rendszereket közös kezelésben egyesítsék és ezzel is a gazdaságosabb vízfelhasználást biztosítsák.
A terv kimutatta, hogy a város szennyvízhálózata és főképp a szennyvíztisztító telep már egyáltalán nem felel meg az igényeknek. Ezért új szennyvíztisztító telep építése szükséges a korábbi általános rendezési terv szerint Zagyvapálfalvától délre fekvő területen. Az összkomfortos lakások szaporodása egy új tehermentesítő főgyűjtő létesítését követeli meg, amely a Béke telep, valamint az acélgyári völgy szennyvizeit fogadná be és a vasúttól nyugatra fekvő területeken végighaladva biztosítaná a Rákóczi úti szennyvízfőgyűjtő tehermentesítését.
A terv a csapadék-vízelvezetés megnyugtató megoldása érdekében a legfontosabb befogadónak a Tarján pataknak, valamint a Baglyas pataknak a mederrendezését, utóbbinál a torkolati szakasz lefedését irányozta elő. A többszintes beépítésű városközponti részeken mindenütt zárt szelvényű csapadék-vízelvezetést írt elő, míg a családi házas övezetekben gazdasági szempontból nyílt árkolású csapadék-elvezetést tervezett.
Belterületi határ, közigazgatási határ módosítása. Az 1960. évi városrendezési terven beépítésre szánt terület többé-kevésbé megfelel a jelenlegi belterületi határnak. Ott, ahol a tervezés területfelhasználási célkitűzései azt megkövetelik, a terv jóváhagyása után belterületi határmódosítást kellett végrehajtani.
1958-ban, amikor Salgótarján általános tervét módosította a tervező vállalat, egyidőben elkészítette Zagyvapálfalva rendezési tervét. Erre az Építésügyi Minisztériumtól kapott a vállalat megbízást, hiszen mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a két település szorosan összenőtt, Salgótarján és Zagyvapálfalva lakóinak főfoglalkozása azonos, mindkettő ipari jellegű település. Salgótarján és Zagyvapálfalva közigazgatási egyesítését az érdekazonosság, a területek gazdaságos és tervszerű felhasználása, az esetleges további iparfejlesztésekhez szükséges területek, a két település kommunális, kereskedelmi, egészségügyi és szolgáltatói igényei és azok kielégítése indokolja. Az egyesítés esetén a tényleges helyzetnek megfelelően természetesen közös belterületi határ lenne megállapítható.
A városrendezési terv keiegészítése
Mivel az 1960-as városrendezési terv jóváhagyását követően 1960. december 31-i hatállyal megtörtént Salgótarján város és Zagyvapálfalva község államigazgatási egyesítése, lehetőség nyílott a két települést egy egységként kezelő általános városrendezési terv elkészítésére. Az elkészült tervet – amely az 1960. július 29-én tartott tanácsülésen elhangzott javaslatokat, az időközben beérkezett és felülvizsgált véleményeket és a bekövetkezett változásokat is tartalmazta – a városi tanács VB 1962. július 25-én tartott ülésén megvitatta és a városi tanács 1962. augusztus 17-i ülésére terjesztette jóváhagyásra.
A beterjesztett és kisebb módosításokkal jóváhagyott általános városrendezési terv meghagyta az 1960-as szomszédsági egységeket, azonban 9. szám alatt önálló egységként kezeli a zagyvapálfalvai városrésznek a vasúttól keletre eső részét. E terület távlati lélekszámát 2400 főben jelöli meg. A terv bizonytalan a 21-es úttól déli irányban a Kazári völgy bejáratáig terjedő terület hasznosítását illetően. E területen a talajmechanikai vizsgálatok eredményétől függően lehet lakóházakat építeni, de legfeljebb csak középmagasságúakat. A javaslat szerint ipartelepek elhelyezésére a zagyvapálfalvai városrész vasúttól nyugatra fekvő oldala van kijelölve. Ez a bizonytalanság oda vezetett, hogy jónéhány kertes családi-ház épült ezen a területen.
10. szám alatt a zagyvapálfalvai városrész vasúttól nyugatra eső részét, mint önálló szomszédsági egységet kezeli a terv. E terület távlati lélekszámát 6517 főben jelöli meg. E terület iparfejlesztésének központjában a síküveggyár, a bányagépgyár fejlesztése és új iparterületként a síküveggyártól déli irányban, a vasút és a 21-es út közötti terület fejlesztése áll. Mintegy 1200 lakás építését irányozza elő a terv a Brezina dombon (a síküveggyárral szemben, nyugati irányban lévő területen) Sorvasztásra javasolja a Béke telepet (szanálása azóta megtörtént) és a bányatelepi kolóniákat magában foglaló lakótömböt. További lakásépítésre alkalmas területként jelöli meg a bányatelepi kaszinó és a bányagépgyár közötti területet – 2 szintes lakóépületek építésére (Az építékezés azóta már befejezés előtt áll). A síküveggyár bővítésére a jelenlegi üzemtől déli irányban a 21-es út és a vasúti pályatest közötti területen mintegy 400 méter mélységben biztosít területet a terv azzal a kikötéssel, hogy a jelenlegi közúti és a vasúti kereszteződést át kell helyezni a kialakuló új síküveggyár déli részére.
A szomszédsági egységeken belül a terv nem foglalkozik Salgóbánya teleppel, mert a rendezési terv szerint a nagy távolság miatt egyikhez sem tartozik. Salgóbányatelep távlatilag a jelenlegi helyén fejlesztésre szánt terület, ahol lakóépületek mellett további üdülőtelepek kialakítására nyílik lehetőség.
Az eddigiekből is kiderül, hogy az általános városrendezési tervek rendkívül változékonyak, néhány év alatt új igények és lehetőségek merülnek fel egy város életében, amelyek alapvetően kihatnak a fejlesztési kereteket meghatározó városrendezési tervek készítésére.
Ezért alig 7 év eltelte után már újból felül kellett vizsgálni az 1962-es tervet. A városi tanács 1969. október 30-i ülése Csik Pál vb. elnökhelyettes elnökletével Lengyel József vb. elnökhelyettes előterjesztésében vitázott a város általános rendezési terve tervezési programjának összeállításán és jóváhagyásán. tónéhány kérdésben megváltozott a korábban elképzelt fejlesztés iránya: megnövekedett Salgótarján város regionális szerepköre, alapvető változásokat kellett elérni a város iparszerkezetében, egészen új helyzet állott elő a lakás- és kommunális fejlesztés terén, új energiahordozók (gáz) belépése új lehetőségeket nyitott meg, mindezek azt igényelték, hogy több vonatkozásban felül kellett vizsgálni a korábbi álláspontokat.
A jelenleg hatályban lévő városrendezési tervet, amely már az előbb vázolt összefüggéseket is figyelembe vette, 1970. május 29-én fogadták el. Ez a terv igyekszik egy közeli és egy távolabbi jövőt felvázolni. Mielőtt befejezésül ismertetnénk ezt a tervet, célszerűnek látjuk ismertetni az elmúlt 25 év városfejlesztésének főbb állomásait.
A megvalósult tervek
Lélekszám-alakulás. A lakosság a felszabadulást követő 26 esztendő alatt lényegesen meggyarapodott. Míg 1949-ben, vagyis a tanácsválasztást megelőző évben Salgótarján város lakosságának száma, Baglyasaljával együtt 22 100 fő volt, addig az 1970. évi népszámlálás már 37 200 főt mutatott ki.
Jelentős változás történt a lakosok korcsoport szerinti megoszlásában is. Míg 1949-ben a 0-tól 14 éves korig terjedő életkorú lakosok aránya 24,6 % volt, addig ez az 1970. évi népszámlálás szerint 22,9 %-ra csökkent. Ezzel szemben a 60 és idősebb életkorúak aránya 1949-ben az összlakosságnak 9,1 %-a volt, az 1970. január 1-i népszámlálás adatai szerint pedig 11,2 %. Míg tehát sajnálatos tény, hogy a városban a születések száma csökken, ugyanakkor örvendetes az életkor határának kitolódása.
Lakásfejlesztés. A felszabadulástól eltelt 25 év alatt jelentős eredményt ért el a város a lakásállomány növelése területén is. 1970. január 1-én a város területén lévő lakások száma összesen 12 052, ebből 6074 egyszobás, 4805 kétszobás és 1173 három- vagy többszobás. A lakásfejlesztés grafikonja nem mutat egyértelmű képet. 1945 és 1950 közötti időszakban összesen 78 db lakás épült. Ebből 66 db állami és mindössze 12 db magán. A lakásállomány 1945 és 1956 közötti fejlesztésének vizsgálatánál kiderült, hogy a közel 11 év alatt összesen 1110 lakás épült, ebből 874 db állami erőből, 45 db szövetkezeti úton és 201 db magánerőből. 1957 és 1960 között a felépült lakások száma 1012, vagyis majdnem annyi, mint 1945-1956 között összesen. A felépült 1012 lakásból 633 állami erőből és 379 magánerőből készült.
A fejlődés egy nagyon jelentős szakaszát jelentette többek kőzött a lakásépítés vonalán is az 1961 és 1965 közötti második 5 éves tervidőszak. Ekkor összesen 2010 lakás épült. Ebből állami erőből 1179 szövetkezeti úton 389 és magánerőből 442 került megvalósításra.
A harmadik 5 éves terv időszakában, vagyis 1966 és 1970 között 1547 db lakást adtak át, melyből állami 842, szövetkezeti 240, magánerőből készült pedig 465.
Az össz-lakásállomány vizsgálata tehát azt mutatja, hogy 1945-től 1970. december 31-ig pontosan 5689 db lakással gyarapodott a város. Ez a szám a teljes lakásállománynak majdnem 50 %-a. Ennek ellenére súlyos gondok vannak még a lakásellátásban, amelyek megoldását azonban a párt- és állami szervek a negyedik 5 éves terv során alapvető feladatnak tekintik.
A város lakásszerkezetét és laksűrűségét vizsgálva az állapítható meg, hogy az egy lakásra jutó laksűrűség 3,09. Ez jobb az országos (3,26), a megyei (3,32) és a városi (3,24) átlagnál.
A lakásállomány szerkezeti összetétele azonban Salgótarjánban rendkívül kedvezőtlen, a lakások 50,4 %-a egyszobás, 39,9 %-a kétszobás és mindössze 9,7 %-a háromszobás. Ilyen szerkezeti összetétel sem az országos, sem a megyei, sem a városi átlagban nem található. Egyedül Sátoraljaújhely lakásszerkezete kedvezőtlenebb a salgótarjáninál, mivel ott a lakások 54,6 %-a egyszobás. Ennek a rendkívül kedvezőtlen lakás-összetételnek egyik oka a korábban már említett régi hagyatéknak, vagyis a volt bányai fabarakkoknak, az üveggyári, tűzhelygyári, acélgyári szoba-konyhás vagy egyedül egy szobából álló munkáskolóniáknak a tovább élése. A másik ok pedig a felszabadulást követő években kialakított lakásfejlesztési politika, amely éppen a rendkívül súlyos lakáshelyzetre való tekintettel mindenekelőtt a lakásállomány mennyiségi fejlesztését tűzte ki célul, s ennek következtében mintegy másfél évtized alatt a felépült lakások több, mint fele egyszoba-konyhás volt.
Érdemes ezúttal visszatekinteni a felszabadulást követő lakásépítési elképzelésekre és az elképzelések megvalósításának néhány jelentősebb momentumára.
Mindenekelőtt figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1945-öt követő, mintegy másfél évtized alatt a lakásfejlesztésekhez szükséges beruházási eszközökkel bizonyos mértékig a tanácsok, másrészt a közvetlenül érintett tárcák, harmadsorban a szövetkezetek és végső soron a magánlakás-építők rendelkeztek. Ebből következett, hogy az első időszakban a tanács alig rendelkezett lakásokkal. Jelentős mértékben a kohászati üzemek, a bánya, az öblösüveggyár és néhány kisebb tárca-vállalat rendelkezett lakásfejlesztési beruházási eszközökkel. A beruházások ilyen differenciáltsága egyben a lakásépítés programját is differenciálta.
A város 1947-ben a beépítetlen, hiányos vásártér területén kezdte meg a lakásépítést egy 14 lakásos bérházzal. Az épületet még 1947-ben át is adták. 1948-ban már a Luby-telepen 49, majd 12, illetőleg 16 szabadon álló lakóépületet épített fel a város. Ez a jelenlegi Vöröshadsereg úti házsor, amely 1957. után eladásra került. 1949-ben a vásártéren még egy 24 lakásos épület épült tárcaközi beruházásból.
Ekkor kezdte meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek a saját lakótelepének a fejlesztését. Elkészített egy beépítési tervet, amelynek alapkoncepciója az volt, hogy a szertelen beépítettségű acélgyári mellékvölgyet kell rendezni. A rendezési terv feltételezte az ott lévő régi kolóniák folyamatos felszámolását és végső soron rendet csinált volna saját portáján. E koncepció alapjaiban feltétlenül helyes volt abban az időben is, azonban a megvalósítás nem sikerült, ugyanis a felépült bérház átadása után a régi kolóniák megmaradtak. Mindössze egy kolóniát szüntettek meg.
A Kohászati Üzemek azonban eredeti elképzelésének megfelelően folytatta tovább lakótelepének fejlesztését. 1951-ben egy 26, 1952-ben egy 32 és egy újabb 50 lakásos bérházat épített. 1954-ben befejezte a 3×56 lakásos bérház építését, a jelenlegi bölcsőde mellett. 1955-ben egy 85 lakásos épülettel gyakorlatilag befejezte szabadon álló területeinek beépítését. Építési lehetőségei még voltak, építési területe azonban már nem.
Ezért további építkezéseit saját lakótelepén kívül kellett folytatnia. Így 1955-ben a Kohászati Üzemek azzal a kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy bocsásson rendelkezésükre beépítésre alkalmas területeket lakásépítkezések céljára. Ebben az időben a régi vásártér beépítése már befejezéshez közeledett, hiszen a már említett lakásokon kívül 1949-ben megépült egy 24 lakásos, 1951-ben a 76-os számú, 1952-ben a 48-as bérház, 1952-ben pedig a 64-es és a 33-as bérház, 1954ben elkészült a 24 lakásos, ugyan csak 1954-ben a 44-es, 1955-ben a 32-es bérház. 1956-ban került átadásra a 12-es, illetve a 78-as bérház. A városnak volt még a vásártéren beépítésre alkalmas területe, az elkészített rendezési terv szerint azonban közös érdek a városfejlesztés tovább folytatásának megalapozása, azért a tanács a Kohászati Üzemek ajánlatát elfogadta és megbízta, hogy a megyei tanács mögötti terület beépítésére készítsen rendezési tervet. A terv a jelenlegi Lovász József út területére el is készült. Itt a Kohászati Üzemek megépítette az első bérházakat, amelyek a KPM jelenlegi székháza mellett helyezkednek el.
Ebben az időszakban újabb beruházási lehetőség is nyílt. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt kapott lakásépítésre beruházási kereteket. A tröszt ekkor megkezdte és befejezte a Bajcsy Zsilinszky úti 2 db bérház építését, azonban további építkezés ezen a területen is csak szanálás árán lett volna lehetséges és ezt a Tröszt akkori vezetői nem vállalták.
A városi tanács ekkor a tröszt rendelkezésére bocsájtotta a további beépítésre alkalmas területeket a Lovász József úton. Így valósulhattak meg a Lovász József úti eltolt szintű épületek a Bányatröszt beruházásából.
A vásártéren 1957-ben átadták a 99-es bérházat, 1958-ban a 148 lakásos bérházat és a 26 lakásos OTP öröklakást, amely az 1951-ben átadott 3×12 lakásos bérházak közeinek beépítésével készült. 1959-ben befejeződött a vásártéri 1-3 jelű épület építése 26 lakással, ugyancsak 1959-ben a 4. jelű épület 21 lakással és a 11-es és 15-ös jelű épületek 48 lakással. További építési lehetőségek csak a megyei tanács mögötti, addig mezőgazdasági célra használt domboldalon nyíltak. Így kézenfekvő volt, hogy a Kohászati Üzemek által elkészített tervet tovább kell bővíteni, építési területként kell hasznosítani a megyei tanács mögötti teljes területet, az úgynevezett új Rokkant-területet (a jelenlegi Derkovits telep) A terv elkészítésére a Lakóépület Tervező Vállalat kapott megbízást, a feladat végrehajtását Lehoczki Pál tervező mérnöknek adták ki. Az ő terve tovább fejlesztette a Kohászati Üzemek által elkészített, úgynevezett Balogh-Tuta-féle egyedi háztípusokat, melyeket a telepre szántak. A terv készítése két évet vett igénybe, az építés egyre sürgetőbbé vált.
Időközben újabb beruházási lehetőségeket kapott az Öblösüveggyár is, amelynek szintén nem volt beépítésre alkalmas területe, ezért szintén a városhoz fordult. A városi tanács ekkor az Öblösüveggyár rendelkezésére bocsátotta a Schuyer Ferenc úti beépítésre alkalmas területeket, amelyen a gyár az építést meg is kezdte és be is fejezte. Eközben folyt a vita a városfejlesztés fő irányáról, a város jövőjéről.
A városrendezésnek azt a módját, hogy a rekonstrukciós átépítés során a meglévő régi város kerüljön átépítésre, elméletben már jó néhány szakember elfogadta, azonban nem állottak még rendelkezésre példák a rekonstrukcióhoz. A városrendezésnek ez a módja éppen ezért rendkívül súlyos politikai és gazdasági feladat elé állította a rendezéssel foglalkozó politikai és állami szerveket. Nem véletlen ezért, hogy Salgótarján város általános rendezési tervének vitája – az alapkoncepciókat illetően – közel egy évtizedig tartott. A kérdés mindenekelőtt úgy vetődött fel, hogy a város szélein, valamiféle új építésre alkalmas területen kell-e vagy lehet-e a várost fejleszteni. Ilyen szempontból csak két terület jöhetett számításba: egyrészt a város északi része, tehát a Somoskőújfalu felé eső terület, másrészt a déli irányban, Zagyvapálfalva és Salgótarján között elterülő beépítetlen terület, vagy még délebbre a Zagyvapálfalva és Kisterenye közti terület.
Annak eldöntése, hogy a két alapvető koncepció közül melyik a reális, alapos közgazdasági számításokkal, műszaki precizitással elkészített általános, majd részletes városrendezési tervek alapján történhetett meg. A tervkészítés, különösen a részletes beépítési tervek készítése során derült ki, hogy a szűkebb értelemben vett városközpont átépítése az 1950-es évek második felében kialakított koncepció szerint nem célszerű. E szerint a beépítési terv szerint ugyanis a városközpont legmagasabb épületei az öt szintet nem haladták volna meg. Egy ilyen beépítési mód mellett Salgótarján központjában a kereskedelmi, egészségügyi, művelődési, közlekedési és más regionális igényeket nem lehetett volna kielégíteni. A beépítési tervhez készült szanálási terv, épület-állagfelvételi terv és az új telepítési terv összevetéséből pedig kiderült, hogy egy ilyenfajta átépítés mintegy 40-50 %-os épületszanálást tételez fel, melynek végrehajtása abban az időszakban is irreálisnak tűnt.
Az elkészült rendezési tervek műszaki átértékelésének nehézségei mellett a város polc tikai és állami vezetőinek mindenekelőtt szembe kellett nézni azzal is, hogy a közvélemény a város rekonstrukciós átépítésének kezdeti szakaszán nem fogadta egyértelmű helyesléssel az elképzeléseket. A városrendezési terv lényegében „sértette” a szétszórt telepek érdekeit, mert a szétszórtan jelentkező szükségletek fölé helyezte az egész település, a város érdekeit, sőt esetenként még azon túlmenően a város és vonzáskörzete érdekeit is. Lényegében tehát a lakosságnak a városfejlesztésbe való bevonását azzal kellett kezdeni, hogy az emberek tudatában az „én” szemlélet helyett a ,,mi” nézőpont kerüljön előtérbe. Az ilyen irányú szemléletváltozás azonban nem következik be egyik napról a másikra. Rendkívül szívós és következetes felvilágosító, nevelő, tudatformáló munkára volt szükség az eredmény eléréséhez.
A salgótarjáni gyakorlat bizonyítja, hogy a politikai, állami szervek és tömegszervezetek egységes állásfoglalása, az egy nyelven beszélés, a széles körű viták évekig tartó folyamata eredményezhette a rekonstrukciós építés melletti döntést.
A közvélemény többsége által támogatott testületi döntések adtak alapot az elkészített városközpont-beépítési terv módosítására.
A beépítési terv módosítására több tényező szolgált alapul : az egyik, amit alapkérdésnek is tekinthetünk az, hogy a régi városközpont átépítése útján jön létre Salgótarján új központja, amely építészeti megjelenésében, funkciójában az egész város továbbfejlesztését meghatározza. A másik tényező, amelyet vizsgálni kellett a beépítési terv módosításánál az, hogy nem kisebb szanálási áldozatokról volt szó, mint a Rákóczi úti iskolától északi irányban a zagyvai rakodóig terjedő, a vasút által határolt terület teljes szanálásáról úgy, hogy ezen a területen gyakorlatilag egyetlen régi létesítmény nem maradhat meg. Az ilyen módon való szanálás azt jelentette tehát, hogy a régivárosmag kereskedelmi egységeivel, szolgáltató létesítményeivel, személyi tulajdonban lévő lakóházaival együtt megszűnik, lakóit át kell telepíteni. Mindehhez még hozzá kell számítani, hogy ebben a körzetben helyezkedtek el nemcsak Salgótarjánt, de az egész megyét irányító pénzügyi, igazgatási központok is. A viták és bizonytalanság ideje alatt egyre épült a Megyei Tanács mögötti terület, lassan fogytak a beépítésre alkalmas szabad területek és mivel a döntés egyre húzódott, a régi elképzeléseknek megfelelően hozzá kellett fogni a városközpont szanálásához.
A központ átépítésének kezdetét a régi Iskola utca környékének és a Pécskő utca felső déli részének felszámolása jelentette. Viszonylag ez a terület volt a leglazább beépítésű. Innen összesen 32 családot – főként személyi tulajdonban lévő épületek lakóit – kellett áttelepíteni. A kezdethez a legalkalmasabbnak látszott a mintegy 0,5 hold nagyságú ún. Csomor-féle kert, ahol 2 család kitelepítése után megindulhatott az építkezés.
A tervező a Pécskő utcában ma meglévő 4 db öt szintes épülethez hasonló lakásokat képzelt el az egész városközpontra. Időközben többszöri tárgyalások eredményeként a megyei és városi szervek megállapodásra jutottak a Belkereskedelmi Minisztériummal, hogy a második ötéves terv időszakában Salgótarján területén egy 80 ágyas szálloda építésére biztosít beruházási lehetőséget. Így a szállodaépítés lehetősége, valamint a művelődési ház építésére biztosított beruházási lehetősek sürgetően vetették fel annak a kérdésnek az eldöntését, hogy ezeket az objektumokat a város hová helyezze el.
A szálloda tervezésére a Középülettervező Vállalat kapott megbízást. A vállalat generáltervezőként Jánosi György Ybl-díjas építőművészt jelölte ki. A fiatal építőművész megvizsgálta a városközpont beépítési tervét és abban alapvető változtatásokat hajtott végre a Karancs szállónak egy újfajta építészeti megjelenésével.
Ugyanekkor a Középülettexvező Vállalat megbízást kapott a központi kultúrház terveinek elkészítésére is. Erre a feladatra generáltervezőként Szrogh György Ybl-díjas építőművészt jelölték ki. A két építőművész kapcsolatán hallatlan sok múlott Salgótarján város központjának kialakítását illetően. Ez a két építész alapjaiból forgatta ki a régi beépítési tervet és egy modern, merész, időtálló városközpont kialakításán fáradozott. 1960. év második felében már meg is kezdődött a Karancs szálló területének előkészítése. Felbolydult a városközpont, át kellett telepíteni az Állami Biztosítót, a férfiruhaüzletet, a ruházati bolt mellett lévő vasboltot, lakókat, családokat kellett megmozgatni. A bizonytalanságra és a rekonstrukciós építéssel szembeni hitetlenségre jellemző, hogy a ruházati bolt áttelepítését csak olyan módon lehetett megsürgetni, hogy a tanács lebontotta a tetőt az üzlet fölött.
Az elindult folyamatot azonban már nem lehetett megállítani. A városközpont sikátorudvaraiban, düledezőfélben lévő lakásaiban lakók sürgették, várták türelmetlenül, hogy jobb lakáshoz jussanak, hiszen az első áttelepülők példája mindenkit meggyőzött arról, hogy régi rossz lakásánál csak jobb körülmények közé kerülhet.
A megindult rekonstrukciós folyamat közepette került sor a városközpont rendezési tervének áttervezésére. Az új terv elkészítésére a Lakóépülettervező Vállalat kapott megbízást. A Vállalat a terv elkészítésével Magyar Géza Ybl-díjas építőművészt bízta meg. Jánosi, Szrogh és Magyar Géza jóvoltából rövid 3-4 hónap alatt egy olyan újfajta terv került vitára, amely szakított a típuslakások építésével, új helyi típust próbált alkalmazni, hogy ezzel is egyedivé tegye Salgótarján központját.
A Magyar-féle koncepció lényege, hogy a városközpont lezárására a térrendszer zárófalaként létrehozzon egy, a Karancs szállót ellensúlyozó fekvő téglalap rendszerű, nagytömegű lakóépületet, amelyet déli irányban szintén egy fekvő téglalap alakú lakóépülettömbbel zár, az így kialakult rendszerben létrehozzon egy bevásárlási központot, amely a régi kereskedelmi üzlettereknek közel kétszeresét adja.
Az elkészített módosított városközpont-beépítési terv a korábbi 40-45 %-os aránnyal szemben 20,4%-os arányra csökkentette a szanálás mértékét. Az akkor érvényben lévő országos szanálási százaléknál ez a szám is lényegesen magasabb volt, azonban a speciális salgótarjáni helyzetre tekintettel az illetékes minisztériumok hozzájárultak.
A megindult rekonstrukciós folyamat eredményeként 1960-ban 10, 1961-től 1964-ig 317, 1965-ben 30, 1966-ban 108, 1967-ben 26, 1968-ban 117, 1969-ben 148, 1970-ben pedig 73, összesen tehát 829 család áttelepítésére került sor. Jellemző, hogy az áttelepítés során mindössze három esetben kellett a tanácsszerveknek kényszereszközökhöz nyúlni. Ez az arány is bizonyítja, hogy a városközpont átépítése az ott lakó családok elsőrendű érdeke volt. A megszűnt lakások számával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 829 lakásból mintegy 600 lakást fordítottak szanálási célokra. E számba beletartoznak azok a megszűnt lakások is, amelyeket a bányatelepeken, a város különböző pontjain szüntetett meg a helyi tanács.
A városközpont vasúttól számított keleti oldalának átépítése – az ún. Régi posta utca környékén – napjainkban befejezéséhez közeledik. Készülőben van a 264 lakásos garzonház, előkészítés alatt áll az új filmszínház, a múzeum és kiállítási csarnok, új irodaház és lakberendezési áruház. Épülnek a kialakított déli csomópont környékén az ún. csillagházak, amelyek lezárják majd a régi vásártéri lakótelepet. Az eddigi tervek szerint megépült az impozáns új gimnázium a kultúrház mögötti dombtetőn, mintegy nyitányaként a Kispécskő beépítésének. Mögötte előkészített terület várja az építőket az új 500 férőhelyes kollégium és a számviteli főiskola megépítésére. Megépült a város legszebb általános iskolája, a Lovász József úti Gagarin iskola, amelynek korszerű felszereléséről, a szuterén részben elhelyezett uszodájáról a városiak és a városba látogatók egyaránt elragadtatással beszélnek.
A városközpont kialakuló térrendszerének gyöngyszeme a Pécskő áruház, amelynek tervezése Finta József Ybl-díjas építőművész nevéhez fűződik. A városközpont építészeti értékeinek megbecsüléseként és honoráriumaként 1970. április 4-én Szrogh György, Finta József és Magyar Géza Állami díjat kapott.
A városrekonstrukció még a kezdeti stádiumban van, hiszen a városközpontnak eddig mintegy egynegyed része került átépítésre. Ma az építkezés a városközpont keleti oldalán két póluson történik, egyrészt a déli csomópont környékén a már említett létesítmények építésével, másrészt az Arany János utcán felszabadított terület tízszintes toronyházakkal történő beépítésével. A cél az, hogy a negyedik ötéves terv végén az Arany János úti 10 db tízszintes toronyház építésével feljusson az építőipar a Karancs szálló és a kultúrház fölött elhelyezkedő ún. Kispécskő-dombig és lehetőség nyíljon az ötödik ötéves tervben az igen gazdag lehetőségeket, építészetileg rendkívüli értékeket képviselő domb beépítésére.
A másik cél, hogy a negyedik ötéves terv során a lehető legmaximálisabb beépítést lehessen elérni a városközpont vasúttól számított keleti oldalán, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy feltétlenül be kell fejezni a Rákóczi úti iskola melletti foghíjtól kezdődő és az SZMT székházáig tartó rész beépítését, és megkezdeni a Karancs szállótól az Arany János utcáig terjedő terület beépítését, elsősorban a városi tanácsház mögött épülő 211 lakásos sávház építésével és az előtte nyert területen a III. számú üzletház első ütemének végrehajtásával.
A városközpont további kialakításával függ össze a felemelt vasúttól nyugatra eső Meszes-hegy alatti terület átépítése, amelynek érdekében a szanálásokat, a lakások kiürítését, a közületek, kisipari műhelyek áttelepítését a negyedik ötéves terv időszakában kívánja a város végrehajtani.
A városközpont keleti oldalának átépítése nem lehet teljes a Pécskő utcában megrekedt szanálás befejezése nélkül. Ezen a területen még több, mint 120 család él, többségük putriban, kátránytetős, lemezes bódékban. Az elmúlt öt év során erről a területről több, mint 60 családot telepített át a város a szociális kedvezmények felhasználásával. A terv az, hogy különféle megoldások útján a telepet a negyedik ötéves terv végére teljesen fel lehessen számolni. Ez a terület nem építészetileg jelent értéket, hiszen helyére kevesebb lakóépületet vagy közintézményt lehet elhelyezni zsúfoltsága miatt, hanem elsősorban szociálpolitikai, egyáltalán társadalmi okokból nem tűrhet halasztást a terület felszámolása.
A városközpont rekonstrukciós átépítésével függ össze a kereskedelmi hálózat fejlesztésének koncepciója is. Amikor eldőlt, hogy Salgótarjánban rekonstrukciós átépítésre kerül sor, a városi tanács az áttelepítési tervek tömkelegét készítette el a központban elhelyezkedő üzletek elhelyezésére. Mindenekelőtt a nagykereskedelmi vállalatok kitelepítését tűzte ki célul, a továbbiakban pedig a város külső peremkerületeinek üzletekkel való ellátására került sor. Az elmúlt 15 év alatt, főleg az utóbbi 10 esztendőben a városi tanács szinte minden külső peremterületen hozott létre kisebb nagyobb peremboltokat. Ezekkel főként az volt a célja, hogy a külső peremterületek lakóinak ne kelljen az alapvető élelmiszerekért a városközpontba bejönniök és így egyúttal tehermentesítődjön a városközpont kereskedelmi hálózata.
A megépült új lakótelepek, így a Lenin tér, a megyei tanács mögötti lakótelep, az acélgyári mellékvölgy, a Vöröshadsereg úti lakótelep (Napsugár lakótelep) megfelelő üzletekkel el van látva.
A feszültség most már elsősorban a városközpontban jelentkezik. Ezért tekinti feladatának a város vezetése, hogy a negyedik ötéves tervben a kereskedelmi hálózatfejlesztés feladatain belül kiemelten kezelje a városközpont üzletekkel való ellátását. Ezen a téren, de egyebekben is már eddig sok eredményt sikerült elérni. Az elmúlt 26 évfejlődésének értékeléséhez elegendő, ha végigsétálunk a városon, betekintünk az új üzemekbe, megtekintjük az új lakótelepeket, megnézzük az új távfűtéses és gázfűtéses modern lakásokat, megnézünk néhány felépült új bölcsödét, általános iskolát, középiskolát, iparitanulóintézetet, ha megvizsgáljuk a vízellátásra, szennyvíz-elvezetésre, közvilágításra, parkosításra, játszóterek építésére, sportra, egészségügyre ráfordított évenkénti hallatlanul jelentős összegeket, ha keressük a városközpont régi, elavult odvas viskóit.
Az itt vázolt fejlődés legérzékelhetőbb bizonyítékaként tekintsük át röviden mindazokat az eredményeket, melyek 1964-től kezdődően gyarapították a várost.
1964-ben került átadásra a 84 szobás Karancs szálló, amelynek első vendége az akkor (1964. április 3-án) hazánkban tartózkodó Nyikolajev űrhajós volt. 1964-ben nyílt meg a 8 tantermes iparitanuló-iskola. Ugyanebben az évben készült el a tervezőiroda épülete, a kenyérgyár, a víz- és csatornamű vállalat.
1965-ben készült el az 50 férőhelyes óvoda, a nyomda, az Építőipari Vállalat irodaháza, az építőanyagipari vállalat központja (Zagyvapálfalván) és a több, mint 11 km hosszú salgótarjáni távhő-ellátás is.
1966-ban felépült a KÖJÁL-székház, a 40 férőhelyes bölcsőde, az SZMT, a beruházási bank, illetve az állami biztosító székháza, a József Attila Művelődési Ház, a megyei könyvtár, a 75 férőhelyes óvoda, a 16 tantermes gimnázium, a gépipari technikum és annak tanműhelye, az építőipari munkásszállás, a 405 férőhelyes megyei kórház kazánháza, konyhája és mosókonyhája, a 16 tantermes Lovász József úti iskola. E rendkívül eredményes 1966-os év hozta meg a salakblokküzem és a strandöltözők elkészültét is.
1967-ben adták át a gimnázium tornatermét, a megyei kórház 531 ágyas részét, az 5000 m3/nap kapacitású regionális vízművet, az ÉMÁSZ irodaházát és az 500 férőhelyes kempinget. Ekkor létesült még a Rokkant-telepi üzletház és a strand melletti edzőpálya is. Az 1968-as év hozta meg a finommechanikai javítóüzemnek, a strand melletti labdarúgó öltözőnek, az északi városrész szennyvízcsatornájának, a főtéri üzletháznak elkészültét. Ekkor épültek fel a kemping hétvégi házai, továbbá az Idegérben 18 lakás, a Pécskő utcai bemutató bolt, ez évben fejeződött be a strandfürdő bővítése, a Pécskő üzleti orvosi rendelőnek, a Sütőipari Vállalat irodaházának, a GELKA székházának építése.
A kézzelfogható és szemmel látható eredmények elérésében része van a politikai, állami, gazdasági szervek és tömegszervezetek minden tagjának, a város minden lakójának.
A várható jövő
Az elmúlt 26 esztendő fejlődésének vázlatos bemutatása után érdemes még visszatérnünk azokra az elgondolásokra, tervekre, amelyeket a következő évek, hosszabb távon mintegy 30 év feladatául tűzött ki a megye és a város politikai, állami és gazdasági vezetése.
1970. május 29-én tárgyalta a városi tanács és hagyta jóvá Salgótarján város újabb, módosított, részben az 1980-ig, részben a 2000-ig terjedő időszakra szóló városrendezési tervét. Ennek ismertetése kapcsán elsősorban azt kell megvilágítani, hogy mi tette szükségessé az általános városrendezési terv felülvizsgálását, módosítását, fejlesztését. Mindenekelőtt az, hogy időközben párt- és kormányhatározat jelent meg, amely a városok tervszerű fejlesztése érdekében olyan egységes tervezési előkészületeket tett szükségessé, amelyek alapján egy-egy település fejlesztését előre, hosszú távra meg lehet határozni. Az igényes, sokoldalúan elemzett városrendezési terveket az ország városaira vonatkozóan folyamatosan kell elkészíteni. Salgótarján addigi fejlődését, szerepkörét, a városfejlesztésben elért eredményeit figyelembe véve az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Salgótarján várost azok közé a települések közé sorolta, amelyeknek az általános rendezési terveit elsősorban kell elkészíteni. E döntés alapján kapott megbízást a Városfejlesztési és Tudományos Tervező Intézet a városrendezési terv elkészítésére.
A terv lényege egyrészt az elmúlt években készült, mozaikszerűen jelentkező fejlesztési tervek és elhatározások összefogása, másrészt a távlati (1980-ig, illetve 2000-ig) várható fejlesztési igények messzemenő kielégítése.
Az általános terv a regionális településhálózat legújabb fejlesztési és városrendezési irányelveinek és mutatóinak alapján készült. A tervezés előkészületeként különböző vizsgálatok történtek 1967-1968-ban: környékvizsgálat, domborzatvizsgálat, épület és közösségi intézmény, lakóterület, iparterület, zöldterület, területfelhasználási és közlekedési vizsgálat.
Mindezek közül csak azokra az alapvető fejlesztési koncepciókra utalunk, amelyeknek Salgótarján jövője szempontjából meghatározó jelentősége van.
Környékterv. Ez a város legszűkebb agglomerációs területének a város szempontjából lényeges fejlesztési kérdéseivel foglalkozik.
A Salgótarján környéktervében tárgyalt agglomerációs terület a város igazgatási területére terjed ki, amely várhatóan Somoskőújfalut, Somoskőt, Zagyvarónát, Sóshartyánt, Kishartyánt foglalja majd magába.
A távlatban a városkörnyék népességének 40%-a Salgótarjánban dolgozik majd. Mivel a város belterületén földszintes beépítésre már nem nagyon kerülhet sor, ezt Somoskőújfalu és Zagyvaróna beépítésre alkalmas területein lehet pótolni. A lehetőségek pontos meghatározása érdekében ezért a két községre vonatkozó rendezési terveket felül kell vizsgálni és módosítani. A városkörnyék többi települése további fejlesztést nem igényel.
A várható népességszám:
1960 1980 2000 Salgótarján külterületén
Salgóbánya 600 660 500
Ponyi puszta 100 50 50
(Somlyóbánya és a többi külterületi lakott helyek felszámolásra vannak ítélve)
Somoskőújfalu 2698 2698 3320
Zagyvaróna 2702 2818 3056
Somoskő 619 615 520
Sóshartyán 865 836 882
Kishartyán 643 713 739
A városkörnyék távlati népességének alapfokú intézményellátását a települések központjában, közép- és felsőfokú intézményellátását pedig Salgótarjánban lehet biztosítani. A települések közműellátását Salgótarjántól függetlenül célszerű megoldani helyi vízmű és az intézmények részére helyi szennyvízcsatornázás és tisztítás útján. Gázellátást csak az erőmű igényel. Ez az igény az Ózd-Kisterenye-Salgótarján távvezeték útján biztosítható. Villamos-energiával a teljes területet el lehet látni, de ehhez egy új, 120 KV távvezeték építése szükséges Nagybátony és Salgótarján között.
A városkörnyék iparterületi fejlesztése a meglévő ipari üzemek bővítésével és korszerűsítésével függ össze. A Vízválasztó Erőmű gáz- illetve olajtüzelésre áll át. Az üzem salakhányója, mely Zagyvarónát zavarja, felhasználásra kerül. Az Ötvözetgyár területe 49,5 hektárra bővül, dolgozóinak száma 600 főről 950 főre növekszik. A környék területén lévő bányaüzemek viszont 1972-re megszűnnek.
A 67 000 fős város szemétmennyiségének egészségügyi szempontból kifogástalan eltávolitására a Károly-aknától északra eső völgy áll rendelkezésre.
A városkörnyék egyik jelentős funkciója a város üdülési igényeinek kielégítése. Erre kitűnő lehetőséget nyújt a város külterületén fekvő Salgóvár és Eresztvény környéke. A Salgóvárat körülvevő természetvédelmi terület, valamint a tőle független, de hozzácsatlakozó turistaházak, úttörőtáborok és üdülők, sípálya, nemcsak város, hanem az idegenforgalom részére is alkalmas üdülőterület lesz.
A városkörnyék közlekedési hálózatát a meglévő országos és megyei utak alkotják. Lényeges fejlesztést az M 21-es autóút és a vele párhuzamos Salgótarján-KisterenyeHatvan forgalmi út kap. A somoskőújfalusi határátlépő-állomás építészeti kialakítását meg kell oldani. A város helikopter-állomását Somoskőújfalu és Salgótarján között lehet elhelyezni.
Területfelhasználási terv. A területfelhasználási terv a várható városi szerepkörre és a távlati nappali és éjszakai népességszámra épül fel. Salgótarján a távlatban megyeszékhely, részleges felsőfokú, emellett teljes középfokú ellátó és szervező központ.
A középfokú ellátási és szervezési vonzásterület távlati népessége 120 000 fő, a városkörnyék népessége 8000 fő.
A város népessége 1980 2000
nappali 60000 67000
éjszakai 45000 51000
ingázó 15000 16000
A város településszerkezetét a topográfiai adottságok és az 1950 óta erőteljesen átépülő központ meghatározta. A településszerkezet további fejlesztése a meglévő adottságok és a már elkészült, jóváhagyott rendezési tervek figyelembevételével történt. A városszerkezet közlekedési gerince a 21 sz. főközlekedési út és a Tarján-patak völgyében haladó M 21 sz. autóút. A mellékvölgyekből jövő forgalmi utak külön szintű csomóponttal kapcsolódnak az M 21-es úthoz. A városközpont zavartalan jármű- és gyalogos forgalmát a fővölgyet kettészelő megemelt vasútvonal alatti aluljárók biztosítják.
Az új iparterületek: északra az acélgyári völgyben és déli irányban Zagyvapálfalvától délre bővülnek. Ez összesen kb. 70 hektár új iparterületet jelent. Az ipari dolgozók száma 1967-ben kb. 17 QGO fő 2000-re várhatóan 25 0070 főre emelkedik. Az iparterület 1 hektár területére 1967-ben 136 fő jutott, 2000-ben várhatóan 132 főre csökken, amely a jelenlegi túlzsúfoltság javulását jelenti. (Norma: 50-150 főhektár)
A terv három iparterületet különböztet meg a városszerkezetben: az acélgyári völgy területét, amely zavaró hatású iparterület, a déli iparterületet, amely az Öblösüveggyártól Zagyvapálfalváig terjed és kiszolgáló jellegű iparterület, és végül a zagyvapálfalvai iparterületet, amely a síküveggyártól a Tarján-patak völgyén át a város igazgatási területének határáig terjed és ipari üzemek részére fenntartott tartalékterület.
A távlati éjszakai 51 000 fős népességnek elhelyezése a lakóterületek laksűrűségének emelésével történik. A városközpont, a Pécskő-domb, az acélgyári völgy, a Brezina domb a város magas fokozatú beépítési lakóterületei. Közepes fokozatú beépítési terüle tek a városközponthoz forgalmi utakkal kapcsolódó Sebaj-telep, Öreg József plató, Károlyakna és a Rokkant-telep feletti területek. Alacsony fokozatú beépítésű lakóterüle tek: a Csizmadia-telep, Baglyasalja és Zagyvapálfalva.
A terv a már korábban ismertetett 10 lakóterületi (szomszédsági) egységet meghagyta.
A 2000-ben várható 51 000 fő népesség részére összesen 17 600 lakás szükséges. A terv 20 069 lakást irányzott elő, azaz 58 288 fő részére biztosított helyet, vagyis 2469 db lakás tartalékként marad. A 20 069 lakásból 6104 db megmaradó, 13 965 db pedig új lakás. 2000-ig 1e kell bontani 3229 lakást, ennek 54%-a avult. Az új lakások 40%-a 10 szintes, 55%-a 2-5 szintes, 5%-a földszintes beépítésű területen helyezhető el. A város teljes lakásállományát tekintve az összes lakások 32%-a 10 szintes, 48%-a 2-5 szintes, 20%-a földszintes beépítési területen lesz.
A város belterületén fekvő Gedőci-völgy a város üdülőterülete. A strand, a kemping, az üdülők és a hétvégi házak területét az üdülőterületekre érvényes előírások védik.
A város vonzáskörzetéhez tartozó 120 000 fő és a város lakossága részére a felső- és középfokú intézményellátás a városközpontban található. A lakosság alapfokú intézményellátását a lakóterületi egységekben oldják meg.
A városközpont intézmények és magas lakóházak halmazából fog állni, melyet középen a felemelt vasút és az M 21-es autóút szel ketté. A terület tömör és magas laksűrűséggel történő beépítését a város adottságai és az alábányászottság miatt beépítésre alkalmas területek hiánya indokolja. A városközpont további építészeti kialakításán a központra kiírt tervpályázat díjnyertes tervei alapján a LAKÓTERV tervezői dolgoznak (Magyar Géza és Finta József állami díjas építőművészek vezetésével) A városközponton kívül hangsúlyos intézményterület az acélgyári bejáratnál, a ZIM bejáratnál, és a Zagyvapálfalva Gorkij lakótelep M 21-es út melletti szakaszán lesz.
A város tervezett jelentős intézményei: központi irodaházak, városi tanácsház, megyeivárosi szakrendelőintézet, szociális otthon, gyermekotthon, uszoda, tisztasági fürdő, sportcsarnok, múzeum, kiállító termek, filmszínházak (600, 400 és 400 férőhellyel), diákotthonok, középiskolák, pártfőiskola, felsőfokú gépipari technikum, számviteli főiskola, vásárcsarnok, üzletközpont, szolgáltatóház, stb. Ezek a terv nagy célkitűzései, ma belátható főbb perspektívái, amelyek azonban még számtalan további csiszolásra, finomításra szorulnak.
A negyedik ötéves tervidőszak közvetlen feladatai. A hosszú távú elképzelések egy részének, és – hozzátehetjük – nem is jelentéktelen részének a megvalósítása a közeljövő, a most folyó tervidőszakra, az 1971-1975 közti évekre vár.
A tervidőszak legfontosabb feladata az iparfejlesztés vonalán: az iparszerkezet megkezdett átalakítását kell folytatni, vagyis mérsékelni kell a nehézipar arányát úgy, hogy a tervidőszak végére a szénbányászat helyett a gép- és könnyűipar legyen a két vezető iparág. Otthont kell adni a híradás- és vákuumtechnikai iparnak és a műszeriparnak. Az üzemi rekonstrukciók folytatásával és új üzemek létesítésével újabb munkahelyeket kell biztosítani a nők és férfiak számára. Olyan ipari beruházásokat kell továbbá megoldani, mint a Zagyva III. húzóüzem építése, folytatni kell továbbá a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységének és az OBV Salgótarjáni Bányagépgyárának, valamint az Írószer Szövetkezet telepének a rekonstrukcióját. Be kell fejezni a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének az építését, hogy ott a termelés megindulhasson. A Vegyiműveket Szerelő Vállalat beruházását be kell fejezni. Új telephelyet kell építeni a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnak. El kell készülnie a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat központi betonelemgyártó telepének, és egész sor kisipari szövetkezeti beruházásnak is.
A legfőbb teendők a szolgáltatás javítása terén: egy új GELKA-szervíz építése, a Patyolat Vállalat telepének korszerűsítése és a garzonház földszintjére tervezett vegytisztító szalon megépítése. Új telephelyre költözik a Salgó Cipőipari Szövetkezet, a Faipari Szövetkezet és az Építő és Tervező Kisipari Szövetkezet.
Az egészségügyi ellátás javítása érdekében meg kell oldani mintegy 120 bölcsődei férőhely létesítését. A járóbeteg- és szakorvosi ellátás javítását 36 munkahelyes központi rendelőintézet felépültével lehet elérni. Ezenkívül a városközpontban új körzeti orvosi rendelőt és új gyógyszertárat kell építeni.
A kulturális és sportigények kielégítése érdekében meg kell építeni egy 500 férőhelyes kollégiumot, a TIT új székházát, az 500 férőhelyes mozit. Városi múzeum és kiállítási csarnok épül a déli csomópontnál tervezett irodaházzal együtt. Megépül és elkezdi működését a város első főiskolája, a Számviteli Főiskola. Felépül a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakiskola is. El kell készíteni a 20 tantermes zeneiskolát. A zagyvapálfalvai központi iskola tornateremmel bővül. A zagyvapálfalvai városrészen megépül a MüM. szakmunkásképző tanintézete, kollégiuma és tanműhelye. 50 férőhelyes óvoda épül a Sebaj-telepen, míg az Arany János úti lakótelep igényeinek kielégítésére egy 150 férőhelyes óvodát kell építeni. Fel kell építeni a régi városi strand helyén a sportcsarnokot.
A kereskedelmi hálózatfejlesztés megkívánja egy 1100 m2 alapterületű önkiszolgáló étterem megépítését a garzonház földszintjén. A Centrum Áruház folytatásaként mintegy 3000 m2 alapterületű lakberendezési áruházat kell építeni. Az SZMT-székház II. ütemeként épülő létesítmény földszintjén a fogyasztási szövetkezet beruházásából megépül egy 360 m2 alapterületű élelmiszerüzlet. Meg kell építeni a városközpontban a Kossuth Lajos tér és a Mérleg utca közötti területen az új háztartási boltot. A jelenlegi Karancs utcai TÜZÉP-telep környékén el kell készíteni egy mintegy 5 000 m2 alapterületű vásárcsarnokot. A városközpontban az Arany János úti lakótelep és a városközpont kereskedelmi hálózatának kialakítása céljából a Karancs Szálló és az Arany János út közötti területre tervezett III. sz. üzletház első ütemeként meg kell kezdeni egy kb. 1200 m2 alapterületű élelmiszer- és zöldség-gyümölcs áruház építését. A tervidőszakban kialakuló új lakótelepek kereskedelmi hálózatának kialakítása érdekében a Sebaj-telepen és a Gorkij-telepen élelmiszerboltot kell építeni.
A lakásalap fejlesztése szükségessé teszi, hogy a jelenlegi feszültségek enyhítésére az egész negyedik ötéves terv feladatai között kiemelkedően első helyen szerepeljen a lakásépítési terv végrehajtása. A tervidőszakban több, mint 3000 lakást kell megépíteni. A felépülő lakások mintegy 59 %-a állami, 41 %-a pedig magánerőből készül. A terv olyan célt tűz ki, hogy a tervidőszak végére a 100 lakásra jutó családok száma 104 legyen. A lakásfejlesztési programon belül elkészülnek a déli csomóponti csillagházak, összesen 144 lakással. A városközponti lakótelepen 240, a városközpontban az Arany János úti lakótelepen további 160 lakás kerül átadásra. Befejeződik a garzonház építése, amelyben 264 lakássejt lesz, átadásra kerül a városi tanácsház mögötti 21. jelű épület 211 lakással. Erőteljesebben épülnek új lakások a város külső részein: a zagyvapálfalvai Hársfa utcában 45 db, a brezinai lakótelepen pedig 360 lakás készül el. A Sebaj-telepen 380, a Kohászati Üzemek lakótelepén 170 lakás kerül átadásra. Az épülő lakások nagyrészt központiilletve gázfűtéssel és beépített bútorral készülnek.
A közműellátás érdekében megépül a szennyvíztisztító telep II. üzeme. Az öt év alatt mintegy 15 km vízvezetéket, 17 km szennyvízcsatornát kell építeni. Folytatni kell a belterületi utak kiépítését úgy, hogy mintegy 25 %-kal nőjön a kiépített belterületi útszakasz.
A közlekedés terén meg kell építeni a 21 sz. főközlekedési utat Zagyvapálfalva és a déli csomópont közötti szakaszon, ezzel párhuzamosan az új autóbuszállomást a jelenlegi
November 7. mozi környékén. Be kell fejezni a vasút felemelésének I. ütemét. A Rákóczi út korszerűsítését, korrekcióját a déli csomópont és a Karancs szálló közötti szakaszon be kell fejezni. Mintegy 3 millió forintos beruházással korszerűsíteni kell a köztisztasági üzem gépesítését.
Ez a nagyszerű program, ez a merész, de reális perspektíva, melyet a város párt-, állami- és gazdasági szervei tárnak a város minden lakója elé Salgótarján várossá nyilvánításának 50 éves ünnepi évfordulóján, a következő fél évszázad nagyszerű nyitányaként.
Csak úgy 