"Északi és déli" Szabó

Nógrádnak “két” Szabó is jutott a művészek közül ugyan abból a korosztályból.  Dél -Nógrádban mindenki ismeri Szabó István szobrász nevét (és természetesen a fiáét is ifj. Szabó Istvánét is, aki annyira ifjú, hogy még csak 85 éves ), Észak-Nógrádnak egy festő jutott: Szabó Gyula.  Szabó Gyula Budapesten született, de Losoncon élt, alkotott. Losonci családi házában nyílt meg a Szabó Gyula emlékház, amit az elmúlt napokban néztem meg, a látogatásról, a festményekről bővebben ITT olvashatsz.

Faragott szobrokat is látni az emlékházban, ezeket Afrikából kerültek a művészhez.

Látható még két faragott szobor, ami összeköti a két Szabót, hiszen ismerték egymást, barátok voltak.

A két Szabó “találkozása”: id. Szabó Isván két kis szobra is megtalálható az emlékházban .

…a régi Menház utca vége…

“Amit a kezdet ígér:
hitvány és kevés,
mindent láttat
a teljes felébredés,
mert ébren is alszunk:
ez a jövőnk,
ez a múltunk,
s ami a jelen,
az életünk, halálunk,
összesen:
az örök végtelen.
Erős és kedves témám
a régi Menház utca vége,
ahol most recsegő,
lomha földgépek
hasítnak, vájnak
a talajon ezernyi barázdát:
temetők bűzlő
mélységét felszínre
kaparásszák.
Romlott, avas emberi zsír,
amit megevett a sír,
a koporsó, a föld,
s amit mégis
az enyészet meghagyott,
az ma ott:
méltó emléke annak,
hogy ahol ember élt:
ott mindig ördög lakhatott.”

 Balázs János

Katt!

Plató

Templomok

Katt!

Salgó

Temetői séta

Mindenszentek, halottak napja utáni séta a salgótarjáni régi temetőben.

Városunk néhai nagyjai közül sokan nyugszanak  itt, többé kevésbé rendezett sírhelyeken.

Nem Lenin!  Egy volt bányaigazgató síremléke.

Egy másik bányaigazgató sírköve, a a fiatalon elhunyt  Gerber Frigyes sírkövén megtalálható a bányász kalapács, ami nem jellemző a bányászok sírjainál.

Jónásch Antal acélgyári igazgató

A volt városi pénztárnok sírja igen elhanyagolt.

Ük-ük nagymama sírkövének egy darabja

Egy elhanyagolt nemes?

Egy elhanyagolt proli?

Eltörölve

Eltörve

Szemetet lerakni tilos!

Egy érdekes kopjafa

Megfejtés?

Autókerék

Az elmúlás virága

Betonból a betonba

Emlékezőhely

 

"… csak az hal meg kit elfelednek"

Más világ most ahol él, más a szó és más a fény
Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.

Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet

Mint vadra a vadász ki lesben áll,
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál

Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram

Nem volt nagy és kiváló
Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló

Sírva jöttünk e világra, sírás közt költöztünk el.
De ha jutottunk boldogságra, semmit sem vesztettünk el

Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

„Pihenj csendesen”

Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,
Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.

Álmodj szépet gyermekem, álmod tovább az életed.
Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.

Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.

Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt magához vett engem.

„Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére”

Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.

Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok
Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok
És ha szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.

Forrás: Sírversek, idézetek