Kolbászfesztivál

Az egyetlen és igazi a CSABAI KOLBÁSZ – fesztivál.

Régen voltam már a kolbászfesztiválon. Az idei sok mindenben megváltozott pl. sokkal nagyobb lett a terület, sokkal-sokkal nagyobb sátor van, nagyon sok csapat (majd’ ötszáz), kevesebb külföldi résztvevő, fizetős rendezvény, egyre magasabb nevezési díj.  A csapatok  szerényebbek lettek, kevesebb jelmezes, kevesebb díszes asztal.  Változatlan a hangulat, ami maligánfok emelkedésével hiperbolikusan nő. Szubjektív beszámoló.

Volt ahol ennyire se futotta.

A Pásztoroknak könnyű volt díszíteni 🙂

A tűzoltók hozták a szokásos formájukat.

Ez volt az egyik különlegesség.

A csapatok legtöbbje megelégedett az egyenpóló viselésével. Néhány mutatóba. /Természetesen a “Gyúrunk vazze!” még nem ment ki a divatból, de már kicsit úncsíí:)/

Érdekes így elsőre…

Nyerő számok?

Hát nem 🙂

“Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!”

Ahol építeni akarsz ott előbb bontani kell!

Három csík hús meg két csík szalonna, vagy két csík hús meg három csík szalonna?

A gyakorlat teszi a mestert! / Csak ne rajtunk gyakorolnának 😦 /

FEL! Számolunk.

“Ha csak egy kicsi hiányzik…”

Ez már a Te húsod !

NARANCSsárga pólón… No comment!

Akik a kolbászhoz is értenek 🙂

… dwa bratanki …

VILÁGBÉKE!

A jövő nemzedék.

“Sárkány ellen sárkányfű!”

Ezért is Csabára kellett utaznom 🙂 Van világos, barna, vörös, búza.

Ezért is Csabára kellett utaznom 🙂

Az egyetlen és igazi CSABAI KOLBÁSZ – recepttel!

Somosi alagút

Egy még álló ipartörténeti emlék a somosi kisvasút alagútja. A kisvasút a Somoskő környéki kőbányákból (a macskalyuki bányától is) szállította le a követ  a vasútállomás melletti rakodóra. Macskalyuktól Somoskőújfaluig kb 14 km hosszú volt a pálya.A kisvasútnak volt egy hídja is, ami elpusztult az idők során, a pillérek darabjai még fellelhetők az erdőben.
1963-ban megszűnt a kisvasút forgalma, előző évben zárták be a medvesi bazaltbányákat. A Salgótarjáni Városi Tanács úttörővasúttá szerette volna átalakítattni a kisvasutat, de nem rendelkezett elég forrással (kb. 3 millió forint), így 1965-ben felszedték a síneket. A kisvasút nyomvonala megmaradt, jól járható, hegyikerékpáros útvonalnak van kijelölve.

A Karancs

Kicsinek tűnik az alagút, pedig 3 méternél is nagyobb lehet a belmagassága.

Hogy az idők során hullott le a kő, vagy eredetileg is így építették meg nem tudni.

Ez a beálló már kicsit beomlott…

…van amelyik még tartja magát.

Az alagút keleti végében az oldalfalakról is hiányzik a kő.

A keleti kijárat…

…ami innen bejárat 🙂

Ezen a részen történt 1948-ban  egy “igazi” vonatrablás, amikor álarcos fegyveresek kirabolták a fizetést szállító szerelvényt.

Megújult az első szénlelőhelyre emlékező tábla.

A Salgótarjáni Kohász Természetbarát Club elhunyt túristái emlékére állított kopjafa.

Vaddisznó “szántás”

Lépcső az erdőbe.

Pók a fülben.

Pár éve egy nagyobb eső elmosta az eresztvényi záportározót. Az idén kijavították a gátat, ismét egy rendezett kis tóvá vált a tározó.

Somoskői vár 3D-ben.

Kőbánya a Sátoros oldalában.

Végre nem csak a szénbányászoknak van emlékműve, hanem a somosi kőbányászoknak is. Stílusosan  bazaltba faragva.

Somlyói viadukt

A viaduktot egyszer már megpróbáltam megkeresni, most egy másik irányból indultam. Forgácsról a hegynek fel.

Már nincs ami elválassza őket.

A legegyszerűbb megoldás.

Most is meddőhányóként használják ezt a részt. (Csak most nem a bánya hordja ide a felesleges földet)

Elhagyatott vízműves épület.

Pillék – nem lepkék, palackok 😦

A vízmosás aljában csillog valami kis erecske.

Kicsit benőtte az erdő.

MÉLYVÍZ! …fürödni…szélyes és…an TILOS! …ély NÉLK…gászni TI…

Olyan mély, hogy nem is látszik. Valamikor gyerekként nyaranta idejártunk pecázni (15-20 centis kis csukák is voltak a vízben), fürödni a tiltás ellenére. Azóta záportározót csináltak a tavacskából, amit nem olyan régen “megszüntettek” (valami okból kiszivattyúzták a vizet).

Régen zsilip se volt, most már nincs.

A halda alja 🙂

A szenes föld egy század alatt csendben vöröses salakká égett.

Egy darab a Teréz-táróból.

Talán ez lehet a viadukt egy darabja. A GPS a régi nyomvonalra helyezte a vasbeton darab helyét. Térképen itt van!
Ásóval talán ki lehetne bontani egy darabját, vagy legalább a tetejéből megtisztítani egy darabot.

Itt lehetett az alagút bejárata, csak berobbantották és tovább omlott.

Ez már a Pécskő alatti hétvégi telkek végében fut a kék túra salgótarjáni leágazása.

A Karancs a Damjanich utca végéből.

Medvesalja, ahol a barkók élnek

Két megye határán, a Medves hegy tövében elterülő hat település összefoglaló neve (a Medves szó a száraz, kevés vizű, terméketlen értelmű med, medes szavunkból származik, és azonos gyökerű a meddő kifejezéssel). Óbást és Vecseklő az egykori Nógrád; Dobfenek, Egyházasbást, Medveshidegkút és Tajti pedig az egykori Gömör megyéhez tartozott, ám ez nem bontotta meg a kistáj kulturális egységét.

Aki nem tudná: itt laknak a barkók 🙂

Kilátás a Pogányvárból (katt)

Pogányvár – Pohanský hrad

Tavaly nem találtam meg az Óbást melletti bazaltfennsík legszebb részét a Pogányvárat.

Ez nem sivatag, hanem szántó a falu mellett. (Katt)

Ahol a turistautak összefutnak. 

A Pogányvár északi oldala.

Délkeletre már kilátás nyílik a medvesaljai falvakra

Szabad szemmel csak ennyi 🙂

Bazaltsziklák  össze-visszasága

A sziklák közt üregek, barlangok (31 felmért barlang található a fennsíkon).

Ez csak egy kisebb üreg, de elég veszélyes, ha belecsúszik az ember.

Az “igazi” Pogányvár.

A két szikla között kb. 25 méter mély a szakadék.

(Katt)

(Katt)

Mintha tényleg vár volna.

Madáretető

“Egy kondás jött az Alföldről a környékre makkot szedni. Egy este egy kis asszonyka ment hozzá, és leült mellé szótlanul. A kondás egy kis szalonnazsíros pirított kenyeret adott az asszonykának, aki cserébe elvezetette őt erre a helyre. Azt mondta az asszonyka, hogy olyat ad neki, amit még az unokái is megemlegetnek. Hirtelen megnyílt a föld a kondás előtt, aki temérdek pénzt talált az üregben. A kondás háromszor ment le akkor, megtöltötte a csuháját, majd mikor végzett, a föld becsukódott. Máskor is elment oda és kocsin vitte el a sok pénzt. Akkor a helyiek tartottak a csodától, egyikük elmondása szerint (1891) a kondáson kívül más is látott egy kisasszonyt ülni a fa tövében, “akinek akkora melle volt, mint egy félakós hordó”, de a hívására sem mert odamenni. “

Arany nem volt 🙂

Folyt. köv.

Kiskarancs

A Kiskarancs 660 méteres csúcsától kb. 100 méterrel alacsonyabban van a felhagyott kőbánya.

Az átlag embernek ez csak kő, ha valaki keres az mást is talál benne 🙂 A Karancsban két andezitbánya is volt: a kiskarancsi egyik, a másik a karancsberényi Homorú-tető bánya. /450 milláért a tied lehet!/ Mára már csak a Sátorosi kőbánya működik, mi a csehektől importáljuk a macskakövet 😦

Élet ezen a “holdbéli” tájon

A kőbányát nem jelzi külön turistajelzés, de nem nagyon lehet eltéveszteni.

Hegyre fel! A bánya szélén óvatosan végig lehet sétálni, a bátortalanabbakat egy szélesebb ösvény viszi körbe.

Innen igazi a kilátás, de csak óvatosan!

Tarjánban nagy hagyománya van a hegyikerékpározásnak. /Vitorlázáshoz sajnos nincs vizünk :)/

Hollófészek 🙂

A környéken mindenhol ilyen kőbe botlik az ember 😦 🙂

Somoskő

Végig a sárga úton.

Panoráma a Kiskarancsról

A Karancs keleti oldalában -pontosabban a Kiskarancs oldalában- van egy elhagyott andezitbánya.

Ilyen kilátás nyílik a bányából.

A Beszterce lakótelep, mögötte látni az acélgyári “nagykéményt” és a Pécskőt.

Salgói vártól Rónafaluig

Somoskőújfalutól a Kercseg-tetőig